„Stobreč” változatai közötti eltérés

'''Stobreč''' település [[Horvátország]]ban [[Split-Dalmácia megye|Split-Dalmácia megyében]]. Közigazgatásilag Splithez tartozik.

A mai Stobreč elődjét Epetiont az [[i. e. 3. század]]ban egy jól védhető félszigeten alapították [[Vis (sziget)|Issza (Vis)]] szigetéről érkezett görög telepesek. Az ősi Epetion egy ellipszoid alakú sziklazátonyon, mintegy négy és fél hektáron terült el. Az egyik legrégibb városias jellegű település volt az Adria keleti térségében. Amint azt az ókori történetíró [[Polübiosz]] is feljegyzi az illír dalmaták gyakran támadták az ősi görög városokat, köztük Epetiont is. A rómaiak érkezésével a görög Issza elveszítette korábbi jelentőségét és a társadalmi élet központja a tartomány fővárosába [[Salona|Salonába]] tevődött át. A görög Epetion neve latinul Epetium lett, de Salona közelsége miatt nem rendelkezett önállósággal, mivel a gyakorlatban Salona egyik elővárosának számított. Jelentőségét elsősorban kiváló kikötője és a termékeny mezőgazdasági területekkel való jó összeköttetése adta. Kikötőjének jelentőségét jól mutatja a híres római térkép a [[Tabula Peutingeriana]] fennmaradt középkori másolata, mely Epetiumot fontosabb helyként jelöli mint magát Salonát (a Portus Epetinus név melletti Epetio három toronnyal van jelölve, míg Salona csak kettővel). Kikötője egészen a Žrnovica torkolatáig terjedt, nagy forgalmáról pedig a korabeli források tanúskodnak. A településtől északra termékeny mezők terültek el és az itteni gazdasági élet fejlettségét a régészeti feltárások során a környéken talált számos gazdasági épület maradványa is bizonyítja. A Žrnovica deltatorkolata bővelkedett halban és vadban, de intenzív volt a sókereskedelem is, melyről a Slanice, Soline földrajzi nevek tanúskodnak. A kereszténység első századaiban betöltött jelentőségére utal az a tény, hogy itt tevékenykedett Felix salonai vértanú, akit a hagyományok szerint a Stobreč közelében található Vrbovnikon temettek el. Az egyik ókori kultikus épület helyén az 5. vagy a 6. században nagy ókeresztény bazilikát emeltek, melynek maradványa a mai Stobreč legjelentősebb műemléke.

Az [[avarok]] és szlávok Salonát elpusztító támadása a [[7. század]]ban valószínűleg Epetiumot sem kímélte. Ezt követően az itteni élet teljesen megváltozott, melynek városias jellegét a falusi jelleg váltotta fel. Ekkor alakult ki a mai Stobreč őse, mely nevét az ókeresztény bazilika helyén emelt Szent Lőrinc tiszteletére szentelt kis templomáról kapta. Bár a templom ma már a Kármelhegyi boldogasszony titulusát viseli a történeti források még Szent Lőrinc néven említik. A település középkori történetéről szóló adatok nagyon hiányosak. A korábbi jelentőségét elveszített település Spalato városának tágabb határához tartozott. A négyszáz éves velencei uralom idején az ókori város helyén csak egy kis falu létezett, melyet néhány korabeli térképen is ábrázoltak. A [[16. század]] elején megszaporodtak a török támadások, bár Stobreč végig velencei birtok maradt. A velencei uralomnak [[1797]]-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be a Dalmáciába. [[1806]]-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került. [[1807]]. [[június 5.|június 5-én]] Stobreč határában zajlott az a csata, melyben a [[Auguste Frédéric Louis Viesse de Marmont|Marmont tábornok]] vezette francia csapatok véget vetettek a [[13. század]] óta létező [[Poljicai Köztársaság]]nak. [[1809]]-től a francia [[Illír tartományok]] része lett, de [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] [[lipcsei csata|lipcsei veresége]] után [[1813]]-ban újra az osztrákoké lett. [[1918]]-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később a [[Jugoszláv Királyság]] része lett. A településnek 1857-ben 197, 1910-ben 371 lakosa volt. A [[második világháború]] idején a [[Független Horvát Állam]] része lett. A háború után a szocialista [[Jugoszlávia|Jugoszláviához]] került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. A 20. század második felétől lakosságának száma megtöbbszöröződött, mely elsősorban Split közelségének köszönhető. 2011-ben a településnek 2978 lakosa volt.

*A település magját alkotó félsziget északi részén ma is láthatók az ókori település erődfalai. Ezeket a falakat Alberto Fortis velencei utazó is megemlíti ''"Viaggio in Dalmazia"'' című művében összehasonlítva a közeli Salonával. A fal közelében egy 0,35 méter magas és 0,62 méter széles csatorna található, melynek falai kis főtömbökből vannak kirakva és végighalad az egész félszigeten a tengerig. Valószínűleg az ókori város szennyvízcsatornája volt.

Stobreč gazdasága az évszázadok során főként a mezőgazdaságon, az állattenyésztésen és a halászaton alapult. A 20. század elején olasz társaságok finanszírozták a Žrnovica deltájában található [[márga]] kitermelését, mely a 20. század közepéig tartott. A márgát, a cementgyártás fontos alapanyagát Olaszországba és a Kašteli-medence gyáraiba (Vranjic, Sv. Kajo, K. Sućurac) szállították. A II. világháború után a terület átrendezésével épült meg a mai stobreči kemping és az első magánszállások. A gazdaság alapján ma már a turizmus és a vendéglátás képezi, de számos nagyvállalat is megjelent a településen. Stobreč közepének homokos és délnyugati részének kavicsos, jól ismert strandjai vonzzák a gyermekes családokat és a romantikára vágyókat. A minden hajó biztonságos kikötését elősegítő infrastruktúra a településtől karnyújtásnyira található. A szabadidő hasznos eltöltését a hosszú tengerparti sétányok, tenisz-, golf-, bocsa-, kosárlabda-, kézilabda- és focipályák biztosítják. A szálláshelyek az olcsó kempingtől, a magánszállásokon át a drága szállodáig megtalálhatók. A kulturális kikapcsolódást elsősorban a Spliti nyár gazdag programjai jelentik, de Stobrečnek is megvan a maga fesztiválja, mely a település védőszentjének Szent Lőrincnek az ünnepe köré szerveződik. A helyi turisztikai egyesület kirándulásokat is kínál a közeli szigetek, valamint a szárazföld belseje irányába.