„Scapa Flow” változatai közötti eltérés

Az első és a második világháborúban ez volt a [[Brit Királyi Haditengerészet]] fő bázisa. A bázis az erre járó brit hadihajókat látta el üzemanyaggal a háborúk alatt. Az első világháború végén, a fegyverszünet után ide internálták a németek hajóhadának nagy részét, az internált tengerészek azonban 1919. június 21-én elsüllyesztették hajóikat, mielőtt azok az ellenség kezére juthattak volna. Az elvesztett hadihajókért a németeknek húsz évet kellett a bosszúra várniuk, ami azonban kegyetlenebbre sikerült, mint azt bárki is gondolta volna. 1939 októberében egy német tengeralattjáró, (az [[U–47]] [[Günther Prien]] irányítása alatt) kihasználta a dagály miatti magas vízállást, és bejutott Scapa Flow vizére, majd [[Az HMS Royal Oak elsüllyesztése|megtorpedózta]] az ott horgonyzó ''[[HMS Royal Oak|Royal Oak]]'' csatahajót és sértetlenül távozott. A süllyedő hatalmas test a legénység nyolcszázharminchárom tagját vitte magával hullámsírba.

Az [[első világháború]] után bőven volt ócskavas, nem tűnt hát jó üzletnek a kiemelés, ráadásul úgy gondolták, a normális hajóforgalmat nem fogja akadályozni a sok roncs. Utóbbiban tévedtek, és amikor újból értékes lett a fémhulladék, a húszas évektől megindult a roncsmentés. Számtalan újítás és ügyes ötlet bevetésével sikerült kiemelni még az olyan hatalmas hajókat is, mint a {{szám|26000}} tonnás ''[[HindenburgSMS (hadihajó)Hindenburg|Hindenburg]]'' csatahajó. Ha belegondolunk abba, hogy [[Skócia]] északi részén milyen az uralkodó időjárás, hány fokos jellemzően a víz és milyen szinten állt annak idején a búvártechnika, csak elismeréssel adózhatunk a teljesítmény előtt. Napjainkra mindazonáltal összesen hét nagyobb hajó roncsa maradt meg az öbölben, három közel {{szám|26000}} tonnás csatahajóé (''König'', ''Kronprinz Wilhelm'' és ''Markgraf'') illetve négy cirkálóé (''Brummer'', ''Dresden'', ''Köln'' és ''Karlsruhe'').