„Hillebrand Jenő” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a {{Életrajz infobox}} cseréje {{Személy infobox}}-ra (WP:BÜ), apróbb javítások |
|||
1. sor:
{{
▲ | aláírás =
}}
'''Hillebrand Jenő''' ([[Sopron]], [[1884]]. [[június 10.]] – [[Budapest]], [[1950]]. [[március 6.]]) magyar ősrégész, antropológus, az [[paleolitikum|őskőkor]] tudományos kutatásának magyarországi úttörője, annak európai színvonalra emelője.
26 ⟶ 22 sor:
[[1910]]-től a [[Földtani Társulat]] [[Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat|Barlangkutató Bizottság]]ának, [[1924]]-től pedig a Nemzetközi Anthropológiai Kongresszus állandó bizottságának is tagja lett. [[1913]]-ban egyetemi magántanári habilitációt nyert, 1940-ben címzetes nyilvános rendkívüli egyetemi tanári címet kapott. A fiatal generáció elszánt nevelőjeként, az [[Embertani Intézet]]ben is előadott.
Eleinte az [[antropológia]] érdekelte, később főleg az őskőkori problémák felé fordult, de kutatásait egészen a [[Kőrézkor|rézkor]]ig kiterjesztette. A paleolitikum [[1906]]-ban megindult rendszeres kutatásába már [[1909]]-ben bekapcsolódott a [[Szeleta-barlang]] ásatásával, amit további magyarországi barlangfeltárások követtek. Átvette [[Kadić Ottokár]] pontos módszertanát, és előbb egyedül, majd [[Kormos Tivadar]] [[Őslénytan|paleontológus]]sal közösen végzett rétegkutatásokat az [[Istállós-kői-barlang|Istállós-kői-]], a [[Balla-barlang|Balla-]], a [[Büdös-pest]], a [[Jankovich-barlang|Jankovich]]-, a [[Kis-kevélyi-barlang|Kis-kevélyi-]], a [[Pálffy-barlang|Pálffy-]] és a [[Pes-kő-barlang]]ban, a [[Puskaporosi-kőfülke|Puskaporosi-]] és a [[Pilisszántói-kőfülke|Pilisszántói-kőfülkében]]; ezek közül különösen a [[Balla-barlang|Balla-]] és a [[Szeleta-barlang]]ban talált leletek váltak jelentőssé. A [[Balla-barlang]]ban találta meg hazánkban először az ősember csontmaradványait (egyebek között egy kis gyermekkoponyát), a [[Szeleta-barlang]] kőszerszámai alapján pedig egy külön csoportot (kultúrát) különítettek el.
Már [[1913]]-ban arra a nézetre jut, hogy a hazai proto[[solutrien]]i kőszerszámok egyidősek az [[aurignaci kultúra|aurignaci]]akkal, és függetlenek a nyugat-európai kultúrától. [[1922]]-ben [[Gallus Sándor]]ral közösen ő kezdte el [[Siófok]]tól délre, a [[Somogyi-dombság]]on a [[gravetti kultúra]] magyarországi vezérlelőhelyének tekintett [[Ságvár-Lyukasdomb]] feltárását. [[1923]]-ban [[Bella Lajos]]sal tárta fel a [[szkíták|szkíta]] emlékeket őrző [[tápiószentmárton]]i lelőhelyet, [[1928]] és [[1935]] között pedig [[Leszih Andor]]ral kutatta a [[Középső kőkorszak|mezolitikum]]i [[Szilícium-dioxid|kova]]bányászat emlékeit a [[miskolc]]i [[Avas]] hegyen. Ezen kívül feltárásokat végzett a [[bronzkor]]i [[Zagyvapálfa]], valamint a [[Kőrézkor|rézkor]]i [[Bodrogkeresztúr]] és [[Pusztaistvánháza]] lelőhelyeken is.
| |||