„Charles Brenton Huggins” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Elismerései: belső link |
a {{Életrajz infobox}} cseréje {{Személy infobox}}-ra (WP:BÜ), apróbb javítások |
||
1. sor:
{{
|név
|kép
|képméret
|képaláírás
|születési név
|
|
|halál helye
|halál dátuma
|állampolgárság = -
|házastárs =
31. sor:
'''Charles Brenton Huggins''' ([[Halifax (Kanada)|Halifax]], [[1901]]. [[szeptember 22.]] - [[Chicago]], [[1997]]. [[január 12.]]) kanadai-amerikai orvos, urológus. 1966-ban [[Francis Peyton Rous|Peyton Rous]]-val megosztva elnyerte az [[Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj|orvostudományi Nobel-díjat]] a [[prosztatarák]] hormonkezelésének felfedezéséért.
==Pályafutása==
Charles Brenton Huggins 1901. szeptember 22-én született a [[Nova Scotia]]-i Halifaxban, Charles Edward Huggins gyógyszerész és felesége, Bessie Marie Spencer legidősebb fiaként. Szülővárosában végezte iskoláit, majd az [[Acadia Egyetem
==Munkássága==
Huggins a kezdetektől fogva az urológiára specializálódott, a rákos megbetegedésekre pedig a Nobel-díjas [[Otto Heinrich Warburg|Otto Warburggal]] való találkozása után fordult a figyelme. A 30-as évek elején a hormonok és gyógyszerek [[Prosztata|prosztatára]] gyakorolt hatásával kezdett foglalkozni. 1939-ben munkatársaival kidolgozott egy sebészeti eljárást amivel kutyákban izolálni tudta a prosztatamirigyet a [[Húgyvezeték|húgycsőtől]], így tanulmányozni tudta a mirigy termelte anyagokat. A vizsgálatokat gyakran meghiúsította a kutyákban kialakuló [[prosztatarák]], ezért Huggins ennek kialakulásával kezdett foglalkozni.
Huggins felfedezte, hogy a rákos prosztata váladékának magas a [[tesztoszteron]]-tartalma. Amikor a tesztoszteron-termelést csökkentette (a herék eltávolításával vagy [[
Kimutatta, hogy egyes esetekben a herék eltávolítása után azok tesztoszteron-termelését a [[Mellékvese|mellékvesék]] teljes egészében képesek átvenni. 1944-ben kezdte kísérleteit a mellékvese eltávolításával és 1953-as közleménye szerint a mellékvese-ektómia és kortizonterápia kombinációja a prosztata- és [[mellrák
Az 50-es években visszatért laboratóriumi kísérleteihez és kifejlesztett egy mellrák elleni terápiát, amely mindkét petefészek és mellékvese eltávolításával járt. A kortizonpótlással együtt ez a kezelés a mellrák előrehaladott stádiumában levő betegek 30-40%-nál járt eredménnyel.
1956-ban kidolgozott az emlőtumorok tanulmányozására kidolgozott egy állatmodellt, melyben patkányok bizonyos fajtáinál 7,12-dimetilbenz(a)antracén (DMBA)-kezeléssel gyors tumorképződést tudott elérni. Ezek a daganatok is jól reagáltak a hormonkezelésre.
Mikor az 1960-as években elkezdték forgalmazni az első hormontartalmú fogamzásgátló gyógyszereket, felmerült hogy ezek szedése megnövelheti a mell- és egyéb tumorok kockázatát. Huggins, akinek ekkor már 30 éves tapasztalata volt a hormonok és a rák kapcsolatában a statisztikai adatok elemzésével megállapította, hogy ilyen veszély nem áll fenn.
==Elismerései==
Charles B. Huggins munkásságáért 1966-ban [[Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj|orvostudományi Nobel-díjban]] részesült. A díjat [[Francis Peyton Rous|Peyton Rous]]-val osztotta meg, aki 55 évvel korábban bebizonyította, hogy egyes vírusok is okozhatnak tumoros elváltozást. Huggins 1963-ban megkapta az orvosi alapkutatásért járó rangos [[Albert Lasker-díj]]at is. 1943-ban ő volt az első kitüntetettje az Amerikai Tudományos Akadémia Charles L. Mayer-díjának. Kitüntették a [[Német Szövetségi Köztársasági Érdemrend
==Családja==
Huggins 1927-ben vette feleségül Margaret Wellman kórházi nővért. Egy fiuk (Charles Edward Huggins) és egy lányuk Emily Wellman (Huggins) született.
Charles B. Huggins 1997. január 12-én halt meg chicagói otthonában, 95 évesen.
58. sor:
{{OrvosiNobelDíj}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{DEFAULTSORT:Huggins Charles Brenton}}
[[Kategória:Amerikai Nobel-díjasok]]
|