„Henry Hallett Dale” változatai közötti eltérés

{{ÉletrajzSzemély infobox

|név = Henry Hallett Dale

|kép = Portrait of H. H. Dale, head and shoulders Wellcome L0017725.jpg

|képméret = 260px

|képaláírás =

|születési név =

|születés helyeszületési hely= [[London]]

|születés dátumaszületési dátum= [[1875]]. [[június 9.]]

|halál helye = [[Cambridge]]

|halál dátuma = [[1968]]. [[július 23.]] {{életkor-holt|1875|6|9|1968|7|23}}

|nemzetiség = [[Angolok|angol]]

|állampolgárság = -

|házastárs =

|élettárs =

|szakma = [[Gyógyszerészet|farmakológus]], [[Élettan|fiziológus]]

Sir '''Henry Hallett Dale''' [[Order of Merit|OM]] ([[London]], [[1875]]. [[június 9.]] – [[Cambridge]], [[1968]]. [[július 23.]]) angol [[Gyógyszerészet|farmakológus]], [[Élettan|fiziológus]]. 1936-ban [[Otto Loewi|Otto Loewivel]]vel közösen elnyerte az [[Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj|orvostudományi Nobel-díjat]], mert felfedezték, hogy az [[Idegsejt|idegsejtekidegsejt]]ek közötti [[Szinapszis|szinapszisokbanszinapszis]]okban az [[acetilkolin]] közvetíti az ingerületet.

Henry Hallett Dale 1875. június 8-án született Londonban. Apja Charles James Dale edénygyáros, anyja pedig Frances Anne Hallett, egy bútorgyáros lánya volt. Hét gyermekük közül Henry volt a harmadik; egyik fiatalabb fiuk, [[Benjamin Dale]] pedig neves zeneszerző lett.

Henry a metodista egyház által fenntartott cambridge-i bentlakásos iskolába, a [[The Leys School|The Leys Schoolba]]ba járt, utána pedig 1894-től kezdve ösztöndíjjal a [[Cambridge-i Egyetem|Cambridge-i Egyetemen]]en a [[Trinity College (Cambridge)|Trinity College]]-ben végezte felsőfokú tanulmányait. 1898-1900 között John Langleytől tanult élettant, 1900-1903 között pedig a londoni St. Bartholomew's Hospitalban végezte orvosi tanulmányainak klinikai részét. Együtt dolgozott a híres fiziológussal, [[Ernest Starling|Ernest Starlinggal]]gal; az ő laboratóriumában ismerkedett meg a németországi [[Otto Loewi|Otto Loewivel]]vel, akivel életre szóló barátságot kötött. 1903-ban egy Sterlinggel közösen végzett kutyakísérlete kiváltotta az élveboncolást ellenzők tiltakozását és a több éven át tartó "[[Barna kutya|barna kutya-ügyhöz]]" vezetett. Ugyanebben az évben négy hónapot [[Paul Ehrlich]] [[Frankfurt am Main|frankfurti]] intézetében töltött. Visszatérte után néhány hónapig a londoni [[University College London|University College]]-ben dolgozott, de 1904-től kezdve a Wellcome Physiological Research Laboratories farmakológus munkatársa lett. Két évvel később ő lett a laboratórium vezetője. Orvosi diplomáját 1909-ben kapta meg a Cambridge-i Egyetemen.

Dale elsősorban farmakológiai kutatásokat folytatott, részleteiben is foglalkozott az [[alkaloidok]] hatásaival, valamint olyan egyszerűbb vegyületekkel, mint a [[tiramin]] és a [[hisztamin]]. Felfedezte az [[agyalapi mirigy]] kivonatának [[oxitocin]]-szerű hatását és a hisztaminnal folytatott munkája lehetővé tette az [[Anafilaxia|anafilaktikus sokk]] jobb megértését. Rájött, hogy az [[anyarozs]] kivonatának neurotoxikus hatása többek között az [[Acetilkolin|acetilkolinnakacetilkolin]]nak köszönhető, ami Otto Loewi munkájával együtt oda vezetett, hogy kiderült az acetilkolin ingerületátvivő hatása az idegsejtek közötti [[Szinapszis|szinapszisokbanszinapszis]]okban. Ezért a felfedezéséért Loewivel együtt 1936-ban [[Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj|fiziológiai Nobel-díjban]] részesült.

Henry Hallet Dale 1904-ben házasodott össze első unokatestvérével, Ellen Harriet Hallettel. Egy fiuk és két lányuk született, idősebbik lánya, Alison Sarah [[Alexander R. Todd|Alexander R. Toddhoz]]hoz ment feleségül, aki 1957-ben [[Kémiaikémiai Nobel-díj|kémiai Nobel-díjban]]ban részesült.