Wikipédia

„Oreszt Adamovics Kiprenszkij” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
TurkászBot (vitalap | szerkesztései)
botok
650 119 szerkesztés
a {{Életrajz infobox}} cseréje {{Személy infobox}}-ra (WP:BÜ), apróbb javítások
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
{{Személy infobox
|név=Oreszt Adamovics Kiprenszkij
|kép=Kiprensky self.jpg
|képméret=
|képaláírás=Önarckép (1808)
25. sor:
 
=== Itáliában (1816–1823) ===
Kiprenszkij munkásságának nagy ellentmondása, hogy miközben kitűnő arcképeket készített és művészetét elismerték, ő maga a portréfestést csak megélhetési forrásnak tartotta. Hivatásának a történeti festészetet tekintette és nagy történelmi tablók létrehozásáról álmodott. Miután a Művészeti Akadémia tanácsosa lett, [[1816]]-ban ösztöndíjjal [[Olaszország|Itáliába]] utazott, hogy tervét ott valóra váltsa. Az itáliai években hírneve csúcsára ért, egy ideig ő jelentette ott az orosz festészetet. A [[firenze]]i akadémia az [[Uffizi]] Képtár számára megrendelte a művész önarcképét ([[1819]]), ami nagy megtiszteltetésnek számított. Megrendelésekre egymás után készítette portréit. Egyik képének modellje ''(Mariucci arcképe)'', a kiskorú Anne-Maria Falcucci később a felesége lett. Mielőtt elhagyta Itáliát, Kiprenszkij kifizette a kislány pénzsóvár anyját, majd a gyereket elhelyezte egy kolostor panziójában. Áhított művészi célját azonban nem sikerült elérnie, történelmi tárgyú festményei nem keltettek különösebb feltűnést.
 
=== Újra otthon ===
[[1823]]-ban visszatért Szentpétervárra, de a hivatalos körök váratlanul hűvösen fogadták. Ebben a római orosz követség Kiprenszkijről küldött hírei is közrejátszottak. Szerencsére sikerült pártfogót találnia: N. D. Seremetyev palotájának egyik szárnyában kínált fel neki helyet, ahol berendezhette műtermét. Új alkotásaival, köztük pártfogóját ábrázoló portréjával a Művészeti Akadémia [[1824]]. évi kiállításán sikert aratott, tekintélye helyreállt, ám a következő évben befejezett nagyobb történeti tárgyú képét nem kísérte elismerés. A [[dekabrista felkelés]] bukása ([[1825]]) és az azt követő megtorlás igen érzékenyen érintette a művészt, akinek több ismerőse a bebörtönzöttek között volt. Ebben a periódusban festett ''Önarckép''e leplezetlen őszinteséggel mutatja be az öregedő, válsággal küszködő festő alakját. Kiprenszkijnek köszönheti az utókor [[Alekszandr Szergejevics Puskin|Puskin]] kitűnő, ma is legismertebb arcképét ([[1827]]). A költő rövid verssel mondott köszönetet a festményért.
 
=== Itáliában (1828–1836) ===
[[1828]]-ban ismét Itáliába utazott, ám ott korábbi sikerét már jórészt elfelejtették. Történelmi témájú újabb képére alig figyeltek fel, egyre nehezebben jutott új megrendelésekhez. Miután kemény munkával sikerült elegendő pénzt szereznie, végre valóra válthatta régi szándékát. Előbb áttért a katolikus hitre, majd 1836 nyarán feleségül vette fogadott lányát és több képének ihletőjét, Anne-Maria Falcuccit. Alig négy hónappal később azonban tüdőgyulladást kapott és maghaltmeghalt, [[Róma|Rómában]] temették el.
 
=== Portrék ===
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Oreszt_Adamovics_Kiprenszkij”