„Kocsis István (író)” változatai közötti eltérés

|születési dátum=[[1940]]. [[május 7.]] {{Életkor-élő|1940|055|077}}

Szülei: Kocsis Albert és Spán Mária voltak. Középiskoláit [[Szatmárnémeti]]ben végezte 1956-ban. 1957-19591957–1959 között a [[Bolyai Tudományegyetem]] magyar-történelem – levelező – szakos hallgatója volt. 1965-ben szerezte meg diplomáját a [[Babes–Bolyai Tudományegyetem|kolozsvári egyetem]] magyar nyelv és irodalom szakán, ahová 1961-től járt. Első, egyfajta erkölcsi imperatívuszt képviselő karcolatai, novellái a közbeeső időszak vidéki élményeiből ihletődtek (katonai szolgálat, képesítés nélküli tanítóskodás [[Avasújváros]]ban, majd [[Kőszegremete|Kőszegremetén]] 1956-19591956–1959 között), melyek íróvá érlelték. Államvizsga után a [[bukarest]]i [[Pionír (folyóirat)|Pionír]] című hetilaphoz nevezték ki 1965-19671965–1967 között. 1967 őszén átkerült az [[Ifjúmunkás]]hoz, ahol tudósítóként dolgozott. Az itt töltött két év – olyan szerkesztőségi közösségben, amelynek [[Gálfalvi György]], [[Aradi József]] volt akkoriban a tagja – lényegesen alakította valóságismeretét, világlátását. Riporteri munkáját 1969-től a [[kolozsvár]]i [[Utunk]] belső munkatársaként is folytatta; 1984-ben [[Budapest]]re települt át, ahol a [[Budapesti Kamaraszínház|Népszínház]], majd a [[Magyar Televízió]] dramaturgja lett.

1965-ben mutatkozott be novellistaként, írásait az [[Utunk]] és a [[Korunk]] sűrűn közölte. [[Szabó Gyula (író)|Szabó Gyula]] beajánlásával megjelent [[Forrás (könyvsorozat)|Forrás-kötetében]] (''Egyenletek'', 1967) már drámát is találunk: ez a ''Megszámláltatott fák'', szakítva az antifasiszta irodalom korábbi sablonjával, magatartás-típusokatmagatartástípusokat állít reflektorfénybe. A hatalom kiszolgálóit és kiszolgáltatottjait nem választja el élesen egymástól, sőt a főhősben, Ranke őrnagyban a megszálló hadsereg humanista tisztjének illúziójáról, súlyos lelki konfliktusáról tud lényegesen újat, a korra jellemzőt mondani. (A dráma Szatmáron sikeres előadásban került színpadra, majd a bukaresti televízió magyar adása a filmváltozatát is bemutatta.) Hasonló erkölcsi dilemmákat vizsgált történelmi keretben 1969-ben írt Martinovics-drámájában (''A nagy játékos'') is: lehet-e az ellenséges hatalommal szövetkezve harcolni a szabadságért, haladásért? A vitadráma statikus voltát a gondolatok súlyos tétje oldja. Az "örömteremtés"„örömteremtés” visszájára fordulását példázza a harmadik, Stuart Mária tragédiájából ihletődött dráma, ''A korona aranyból van''.

[[Monodráma|Monodrámáinak]] sorát a ''[[Bolyai János]] estéje'' (1970) nyitotta meg, s lényegében ezzel kezdődött a Kocsis István-művek színpadi sikere (kitűnő színészek egymással valósággal versengve adták elő számos színházban). Az élete alkonyán álló híres matematikusban a megaláztatott embert idézi az olvasó elé, a fényes sikereket s a nagy megalkuvásokat elkerülő, magányos tudóst, aki leszámol ugyan illúzióival, mégis mindegyre visszatér a gondolathoz: "Az„Az ember akkor ember, ha összes választási lehetőségei közül mindig a legnehezebbet választja."” Magára maradt, szigorú erkölcsű történelmi egyéniségek többi hősei is: [[Bethlen Kata|Árva Bethlen Kata]], [[Széchenyi István]], [[Jászai Mari]].

Határhelyzeteket, a választás, a döntés pillanatait vetíti ki az egyetemes művelődéstörténet olyan figuráiba, mint [[Vincent van Gogh]] és [[Paul Gauguin]] (Tárlat az utcán) vagy [[Ferdinand Magellan]]. Előző drámahőseinek jóságkomplexusai, "játékai"„játékai” se voltak függetlenek a közösség problémáitól, mégis ők elsősorban egyéniségük integritását óvták; Magellán a magányt már egyértelműen a közösségért vállalja. Van Gogh sorsában, művészetében a szerző a szülőföld elszakíthatatlan erejét látja. Megpróbálkozott a parabola-drámávalparaboladrámával (''Játék a hajón'', 1968) és a riport-drámával is (''Nem zárjuk kulcsra az ajtót'', 1978).

Korai drámáit többször is átdolgozta, némelyiket ([[Vincent van Gogh]]) monodrámásította.

* [[Bolyai János]] estéje (1971-19721971–72, 1976, 1979, 1981, 1983, 1993, 1995-19961995–96)

* Tárlat az utcán (Van Gogh) (1975-19761975–76, 1983, 1988, 1993, 2009)

* Nem zárjuk kulcsra az ajtót (1980-19811980–81)

* [[Jászai Mari]] -– A megkoszorúzott (1982-19841982–84, 1987, 1991, 1994, 2004)

* ''A meztelen igazságért: a magyar-románmagyar–román viszony megromlásának története'' (1994)

* ''Trianon kérdésköreinek metafizikai megközelítése - (esszé).'' In. Trianoni Szemle III. évfolyam. Bp., Trianon Kutatóintézet 2011. 1. szám., 2011. január-január– március 2- 142–14. o.

* ''Trianon kérdésköreinek metafizikai megközelítése -– II. rész'' In. Trianoni Szemle, III. évfolyam. Bp., Trianon Kutatóintézet 2011. 2. szám., 2011. április -június 69 -április–június, 8069–80. o.

* ''Trianon kérdésköreinek metafizikai megközelítése -– A Trianoni pszichózisok.'' In. Trianoni Szemle, III. évfolyam. Bp., Trianon Kutatóintézet 2011. 3. szám., 2011. július - szeptember. 2-július–szeptember, 92–9. o.

* ''Trianon kérdésköreinek metafizikai megközelítése -– A Trianoni pszichózisok.'' In. Trianoni Szemle, III. évfolyam. Bp., Trianon Kutatóintézet 2011. 4. szám., 2011. október - december. 3-október–december, 153–15. o.

* ''Trianon kérdésköreinek metafizikai megközelítése.'' In. Trianoni Szemle, IV. évfolyam. Bp., Trianon Kutatóintézet 2012. 1-41–4. szám., 2012. január - decemberjanuár–december. 102- 111. o.

* ''Szent korona és a nemzetiségi kérdés történelmi Magyarországon.'' In. Trianoni Szemle, V. évfolyam. Bp., Trianon Kutatóintézet 2013. 1. szám., 2013. január -január– június. 2-, 142–14. o.

* ''Szent korona és a nemzetiségi kérdés történelmi Magyarországon.'' In. Trianoni Szemle, V. évfolyam. Bp., Trianon Kutatóintézet 2013. 2. szám., 2013. július -július– december. 2-, 132–13. o.

* [[Királyi Lándzsa-díj]] (Lancea Regis -díj) (2017.03.18.)<ref>{{cite web|url=http://dorogimedence.hu/index.php/2017/03/22/kiralyi-landzsa-dij/|title=Királyi Lándzsa-díj|publisher=dorogimedence.hu|date=2017-03-22|accessdate=2018-01-23}}</ref>