„Révay József (író)” változatai közötti eltérés

[[Kecskemét]]en született 1881. november 22-én, Ullrich József néven. Apja, Ullrich Ödön földmérő mérnök volt, anyja Révay Erzsébet. Az apa munkája miatt a családnak gyakran kellett költöznie. Ezért az elemi iskolát [[Vác]]ott, a gimnázium első három osztályát a [[Dugonics András Piarista Gimnázium (Szeged)|szegedi]], a negyediket a [[Temesvári Piarista Gimnázium]]ban végezte. Ezután, 1895-ben belépett a [[Piaristák|piarista]] rendbe. A novíciátus után kispapként (stúdensként) fejezte be a gimnáziumot [[Piarista Iskola (Kecskemét)|Kecskemét]]en, majd Budapesten tanult teológiát a [[Kalazantinum]]ban, és ezzel párhuzamosan latint és görögöt az egyetem bölcsészkarán. 1902-ben latin-göröglatin–görög szakos diplomát szerzett, és szerzetesi örökfogadalmat tett, majd helyettes tanárként [[Nyitra (település)|Nyitrán]] és [[Nagykanizsa|Nagykanizsán]] tanított egy-egy évet. Igazi szerzetesi hivatása saját bevallása szerint sohasem volt, csak elhunyt édesanyja kérésére lett piarista, és mindig is világias életet élt. Rendtársai szerint „nem látszott rajta, hogy pap”. 1904. április 25-én letette a tanári vizsgát is, majd pappá szentelése előtt kilépett a rendből.

Továbbra is vidéki gimnáziumokban tanított, [[Sopron]]ban, [[Szabadka|Szabadká]]n, [[Késmárk]]on. Eközben evangélikus vallású lett és megnősült. Első felesége Korniss Piroska volt, egy fiuk Géza, és egy lányuk Aliz született, de a házasság hamar fölbomlott. Versei 1901-től jelentek meg különféle lapokban, írt ifjúsági színdarabokat is, később pedig elsősorban ókortudományi műveket. Ókortudományi kutatások céljából több hosszabb tanulmányúton volt, 1908-ban [[Berlin]]ben, 1912/19131912–1913-ban [[Róma|Rómá]]ban és Berlinben, majd 1914-ben [[München]]ben és [[Leiden]]ben. 1914-ben fél évig a debreceni református bölcsészeti akadémián tanított, majd újból Késmárkra került, ahol 1915-ben újból megnősült, Zuber Mariannát vette feleségül. 1917-től a budapesti [[Veres Pálné Gimnázium]] tanára, majd 1918/19191918–1919-ben igazgatója volt. A [[Magyarországi Tanácsköztársaság|kommün]] alatt egyetemi tanár lett, és a Közoktatásügyi Népbiztosság középiskolai ügyosztályát vezette, ezért 1920-ban állásvesztésre ítélték.

Ekkor családjával [[Mátyásföld]]re költözött, és fordításokból próbált megélni. 1922-19231922–1923 között a Kultúra könyvkiadó lektora volt, 1928-tól 1942-ig pedig [[Franklin Irodalmi és Nyomdai Rt.|Franklin Társulat]] irodalmi titkára és lektora. 1933 és 1942 között ő szerkesztette a kiadó [[Tükör (folyóirat)|Tükör]] című képes irodalmi folyóiratát. Kiadója utasítására több [[egyház]]i jellegű kiadványt is írt és szerkesztett, ezért ismét katolikus lett. Ugyancsak munkaköri kötelességből, gyors munkával írta meg 1934-ben a ''[[Gömbös Gyula]] élete és politikája'' című könyvet. Fordítóként számos latin, görög és olasz szerzőt ültetett át magyarra, köztük [[Szophoklész]], [[Arisztophanész]], [[Plautus]], [[Petronius Arbiter|Petronius]], [[Lucius Annaeus Seneca|Seneca]], [[Josephus Flavius]], [[Apuleius]], továbbá [[Giovanni Boccaccio|Boccaccio]], [[Carlo Goldoni]], [[Alessandro Manzoni]], [[Giovanni Papini]], [[Victor Hugo]], [[Thomas Mann]] műveit. Legnagyobb sikert azonban szintén ókori római témájú regényeivel érte el, 1937-től kezdve.

* ''Aranygyűrű'' [Minatia Polla, a szépségnekszépség és a jóság ókori tündére”tündérének története], Budapest, 1957.