„Ernst Knobil” változatai közötti eltérés

{{személySzemély infobox}}

Az 1950-es években, a Greep-féle bostoni laboratóriumban a [[mellékvesekéreg]] funkcióit és az [[anya]]–[[magzat]]-kapcsolat [[élettan]]i folyamatait tanulmányozta. A későbbiekben a bundermajmok – és más [[főemlősök]] – menstruációs ciklusában fontos szerepet betöltő [[gonadotropinfelszabadító hormon]] (GnRH), [[follikuluszstimuláló hormon]] (FSH), [[luteinizáló hormon]] (LH), [[ösztradiol]] és [[progeszteron]] termelődésével és élettani hatásmechanizmusával foglalkozott. Vizsgálatai során felismerte, hogy a [[hipotalamusz]]ban termelődő gonadotropinfelszabadító hormon egyfajta pulzusgenerátorként működik, amelynek ürülése stimulálja több más [[gonadotrop hormon]] (FSH, LH) szekrécióját. A GnRH pulzáló ritmusban és ciklusosan változó intenzitással ürül a hipotalamuszból az [[agyalapi mirigy]]be, amelynek elülső lebenyében ennek hatására zajlik le az [[ovuláció]] (peteleválás) lefolyásáért és a [[sárgatest]] kialakulásáért felelős follikuszstimuláló és luteinizáló hormonok kiválasztódása és ürülése a véráramba. Rámutatott, hogy a pulzáló hormonszekréció napi – mintegy óránkénti – ritmussal is rendelkezik, ennél azonban fontosabb a menstruációs ciklussal közvetlen okozati összefüggésbe állítható, nagyobb időtávban megragadható, ismétlődő periódusa, melynek során változik a pulzusok intenzitása, s ezzel arányosan a véráramba ürülő gonadotrop hormonok koncentrációja is. A hormonok legnagyobb koncentrációjú ürülése a menstruációs ciklus közepével esik egybe, és ez idézi elő a [[tüsző]] felrepedését és a [[petesejt]] kilökődését. Knobil kutatásai az emlősök női ivari működésének egyéb pozitív és negatív visszacsatolásaira is kiterjedtek. Egyebek mellett bizonyította, hogy az ovuláció előidézésében meghatározó szerepet játszik a [[petefészek]]ben zajló fokozott [[ösztradiol]]termelés, amely a GnRH-ürülés intenzitását növeli, míg a [[terhesség]] fenntartásáért felelős [[progeszteron]] éppen ellentétes hatást fejt ki a folyamatra.