„Harold Harmsworth” változatai közötti eltérés

'''Sidney Harold Harmsworth''' ([[Dublin]], [[1868]]. [[április 26.]] – [[Bermuda]], [[1940]]. [[november 26.]]) '''Rothermere''' első vikomtja, brit sajtómágnás és politikus, az ''Associated Newpapers Limited'' tulajdonosa. <ref>Nevének ejtése [[Rákosi Jenő]] szerint -– aki magától a lordtól hallotta a bemutatkozása alkalmával -– ''Razzmír'' vagy ''Radmír'' volt.</ref>

Lord Rothermere 11 gyermekes családban nőtt fel, a húsz év alatt születő 14 gyermekből három csecsemőkorban meghalt. ApjaSzülei, ''Alfred Harmsworth'', anyjaés ''Geraldine Maffetet'', akia jómódú dublini ingatlanügynök leánya volt. Geraldine és Alfred [[London]]ba költözöttköltöztek, ahol csekély sikerű ügyvédi praxist kezdtek. Alfred az állandó pénzzavar elől az alkoholizmusba menekült, ami ''Harold'' fiánál később absztinencia formájában csapódott le.

Bátyjával, [[Alfred Harmsworth]]-tel, a későbbi Lord Northcliffe-fel alapították meg a [[Daily Mail]] (1896) és a [[Daily Mirror]] (1903) folyóiratokat, melyekkel a népszerű újságírás angliai úttörőinek számítottak. Alfred koncepciója volt, hogy új közönséget kell keresni a nagy példányszámhoz, azokhoz kell szólni, akik nem túl műveltek, de ugyanakkor olvasni szeretnek. 1888-ban alapították meg az [[Answers to Correspondents]] lapot pár ezer fontos kölcsönből. MódszereireMódszereikre jellemzően a hírlap a harmadik számmal indult, a címlapon érdekes tudnivalókat ígért. Az újság eleinte családi vállalkozás volt. Harold az állami nyugdíjjal járó közhivatalát adta fel, hogy testvérének segíthessen, leginkább a pénzügyeket igazgatta.

Négy évvel az ''Answers'' első számának megjelenése után a cég a világ legnagyobb lapkiadójává vált. 1894-ben a londoni ''Evening News'' napilapot is megvásárolták, és az unalmas lapból érdekes újságot csináltak. A ''Daily Mail'' lapot 1896-ban adták ki először. Sorban következtek a ''Weekly Dispuch'', a ''Daily Mirror'', az ''Observer'', 1908-ban a ''Times''-ban is többséget szereztek.

A [[első világháború]]ban a ''Daily Mirror'' a nyugati front legnépszerűbb újságjává vált. Alfred támogatta az angol kormány politikáját a háborúban és [[1917]]-ben [[David Lloyd George|Lloyd George]] légügyi miniszternek nevezte ki. AmikorViszont Lloyd Georgeamikor nem nevezte kidelegálta a béketárgyalások delegációjábabéketárgyalásokra, azzal támadta őt, hogy a vesztesekkel túl kesztyűs kézzel bánik. Rothermere lapjai minden cikkre kiadók voltak, amelyet [[Masaryk]], Benes[[Beneš]], vagy követőik írtak, elkötelezett híve volt [[Csehszlovákia]] létrehozásának. Harold túlzóan, de némi igazsággal mondta: bátyja nélkül Csehszlovákia nem jött volna létre.

Az [[1920-as évek]]ben Lord Rothermere lapjainak példányszáma folyamatosan emelkedett. 1926-ban a ''Daily Mail'' példányszáma már elérte a 2 milliótkétmilliót. 25 millió [[angol font|font]]os vagyonával becslések szerint Anglia harmadik leggazdagabb emberének számított.

[[Kép:Kogutowicz Károly Magyarország Néprajzi Térképe.jpg|jobbra|bélyegkép|300px|Dr. [[Kogutowicz Károly]]: Magyarország néprajzi térképe, 1927. Az első makroregionális etnikai térkép a Kárpát-medencéről.]]

[[Fájl:Hungary - Lord Rothermere.png|bélyegkép|300px|jobbra|Lord Rothermere által visszacsatolásra javasolt területek.]]

[[1927]]-ben tette meg első magyarországi útját, melytőlamelytől kezdve a magyar [[revízió]] egyik fő támogatójává vált. [[1927]]. június 20-ai beharangozó szerint a másnapi lapban ''viscount Rothermere'' tollából szókimondó cikk elemzi majd a közép-európai helyzetet. [[Június 21.|június 21-én]] jelent meg történelmi nevezetességű cikke, ''Magyarország helye a Nap alatt''<ref>Teljes szövegét lásd: [http://mariaorszaga.hu/index.php?menu=bovebben&kod=15&kat=6&PHPSESSID=ztsidpch A ''Magyarország helye a Nap alatt'' szövege]</ref> címmel az általa alapított ''Daily Mail''-ben. Ezzel az írással indult el a [[Magyarország]] [[trianoni békeszerződés]] utáni helyzetére való nemzetközi figyelemfelkeltés. E cikk hatására magyar tisztelői közadakozásból egy kutat avattak a lord tiszteletére, amely [[Budapest]]en ma is a [[Szabó Ervin tér]]en látható.

''Magyarország nem okozott semmi gondot a szövetségeseknek a békeszerződés teljesítése során. Egyensúlyba hozta költségvetését, munkásai és parasztjai pedig ugyanolyan jól élnek már, mint a háború előtt. Az állam 2 millió acre szántóföldet vásárolt meg a nagybirtokosoktól, és osztott fel a kisbirtokosok között, ami azt eredményezte, hogy Európa egy országában sincs olcsóbb és jobb ellátás frissen termelt élelmiszerekből.…''|Lord Rothermer: Magyarország helye a Nap alatt (részlet)}}

''Rothermere'' azonban valószínűleg nem politikai meggyőződésből állt a magyar revízió mellett (legalábbis eleinte, de később is inkább szimpátia alapon), hiszen akkor már 1920-ban felszólalhatott volna. 1923-tól 1927-ig nagy nemzetközi gazdaságpolitikai botrány húzódott el, amely a magyar kormány kezdeményezésére [[Románia]] ellen indított törvényességi vizsgálatból fakadt. A trianoni békeszerződés deklarált, de soha be nem tartott szabályozása szerint a nemzeti kisebbségek hátrányos megkülönböztetése tilos volt, továbbá tilos lett volna a kényszerből állampolgárságot váltó lakosság vagyonbizonytalanságát előidézni. Ezzel szemben minden utódállam – elsősorban a magyar parasztság földjeiből – nagyszabású földreformokat hajtott végre, melynek során a magyar és német parasztság semmit sem kapott. Gyakori volt a teljes vagyonelkobzás. A trianoni békeszerződés ''expressis verbis'' kimondja, hogy az ''optánsok'' a földbirtokukat megtarthatják. (Az ''optálás'' itt két lehetséges állampolgárság közti szabad választást jelent.) Ezt a szabályt egyetlen kisantant államkisantantállam sem tartotta be.

A legsérelmesebb módon Románia járt el, ahol törvény rögzítette, hogy amelyamelyik földbirtokos akár csak egy napra is elhagyta az országot 1918. december 1. és 1921. március 23-a között, annak minden földbirtoka kisajátítandó, még akkor is, ha egyébként a román állampolgárságot választotta.

A nyugat – és elsősorban Anglia – a tulajdonjoghoz fűződő elképzeléseik, valamint a szerződés betartása és betarttatása miatt erősen figyelt a magyar-románmagyar–román incidensre, azonban amikor a Népszövetségben[[Népszövetség]]ben 1927-ben újra elhalasztották a döntéshozatalt, már világraszóló botránnyal járt. Lord Rothermere ekkor járt először Magyarországon, tájékozódott a helyzetről, s így írta meg híres cikkét, amelyben Magyarországot ''természetes szövetségesünk'' néven említi.

*''Magyarországnak ma már vannak barátai, akik nem nyugszanak addig, amíg az egész világ a tudatára nem jut Magyarország sérelmeinek. Az utódállamok egyikében a Magyarországtól elszakított területeken a magyarokat kizárták minden közigazgatási és bírói hivatalból. Tilos nekik, hogy gondolataikat a saját nyelvükön adják elő a hatóságok és bíróságok előtt. A magyar nyelvet száműzték van iskoláikból, amelyeket fokozatosan zárnak be, egyiket a másik után.''

Beneš a levélre alig burkolt arroganciával válaszolt., Benešakinek elutasító magatartása már újabb cikk írására sarkallta, amely a ''Korrekt eljárást Magyarországnak'' című fejezete egyik bekezdése így szól:

A meggyőződéses antikommunista Rothermere politikai nézeteiben egyre inkább a nacionalizmus felé mozdult, és [[1929]]-ben [[Lord Beaverbrook]]-kal megalapították a ''United Empire Party''-t. Újságai ekkor a [[Harmadik Birodalom]]mal való megbékélést, később pedig szövetséget támogatták. Rothermere volt [[Egyesült Királyság|Nagy-Britannia]] első [[Fasizmus|fasiszta]] pártjának (British Union of Fascists) egyik legbefolyásosabb támogatója.

Az első konkrét megkeresés Rákosi Jenő részéről érkezett, aki otthonában kereste fel, majd három hónap múlva [[Velence (Olaszország)|Velencében]] [[Benito Mussolini|Mussolinivel]] hármasban tárgyaltak. Az angol köztudat szerint a felajánlás nem is közvetlenül neki, hanem fiának szólt. Az angliai nagykövet [[Apor Gábor]] bárónak írt levele szerint: ''„Magyarország itt Angliában, legalábbis egy időre nevetségessé vált. Ezt lehet tapasztalni a sajtóban és a társaságban, de sajnos ezt tapasztalom a Foreign Office-ban is, ahol sajnálkozó mosollyal és vállvonogatva beszélnek »Esmond királyról«.”''

== Tevékenysége a II. világháború alatt (1939-401939–40) ==

2005-ben nyilvánosságra hozott brit titkosszolgálati dokumentumok tanúsága szerint, levélben gratulált [[Adolf Hitler]]nek [[Csehszlovákia]] annektálásához és [[Románia]] megszállására is biztatta. Az [[MI5]] dokumentumai szerint évi 5000 fontot fizetett Hohenlohe Stefánia osztrák hercegnőnek és német kémnek, abban a reményben, hogy általa közelebb kerülhet Hitler belső köréhezköreihez. A [[második világháború]] közeledtével azonban megromlott kapcsolatuk kölcsönös fenyegetések és perek sorozatához vezetett.<ref>Forrás: [http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&id=4327 A National Geographic Magyarország írása]</ref>

A fasizmus felé sodródása elkerülhetetlen volt, és aaz '30[[1930-as évekbenévek]]ben a nagyvilág Hitler rendszeréről még csak annyit tudott, hogy az rendbe tette az országot. A '38-as eseményeket ([[Ruhr-vidék]], [[Anschluss]], [[Csehszlovákia]] protektorátussá és bábállammá alakulása, a [[Felvidék]] egy részének [[Magyarország]]hoz csatolásavaló visszacsatolása) szintén természetes módon ünnepelte akként, mint a trianoni revíziós törekvéseinek megvalósulását, függetlenül attól, hogy nem az [[antant]], hanem a hitleri [[Németország]] vitte véghez. 1938-ban a Felvidék visszaszolgáltatott részeinek birtokbavétele alkalmával elutazott Magyarországra, hogy együtt ünnepeljen a magyarokkal. Ez azonban nem fasiszta vagy szélsőjobbos megnyilvánulás volt részéről.

Mindenesetre szinte sosem politikai indokokat hozott fel revíziós törekvéseire, hanem etnikai- revízióról beszélt. A németbarátság sem annyira egyértelmű, hiszen a harmincas évek elején már komolyan számolt egy Németország melletti erős Magyarországgal is, amely afféle egyensúly szerepét töltötte volna be a német-angolnémet–angol és magyar-angolmagyar–angol kapcsolatokban. 1930-ra teljes mértékben azonosult a bethleni irányvonallal, de [[Bethlen István]] bukása után végleg visszavonult a magyar ügy támogatásától.

Azt már nem tudhatjuk meg, hogy Franciaország megtámadását és leigázását, majd az angliai csatát milyen módon élte volna meg, hiszen 1940 novemberében meghalt. De 1939. július 7-én még ezt írta a revíziós liga elnökének, [[Herczeg Ferenc (író)|Herczeg Ferenc]]nekFerencnek: ''„Nem tudom elviselni a gondolatot, hogy a fiatal európaiak új generációjának át kelljen élnie ugyanazt a vérfürdőt – a Nagy Háborút –, amelyet az előző generációnak kellett elszenvednie.”'' Pedig a németek csak szeptember 1-jén támadták meg [[Lengyelország]]ot.

* ''Igazságot Magyarországnak – Trianon kegyetlen tévedései'', a Pesti Hírlap karácsonyi albuma, Drdr. Légrády Ottó szerkesztésében, 1930