„Harold Harmsworth” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a {{Életrajz infobox}} cseréje {{Személy infobox}}-ra (WP:BÜ), apróbb javítások |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
11. sor:
{{Területi revizionizmus}}
{{egyért2|az angol lordról|Lord Rothermere (egyértelműsítő lap)}}
'''Sidney Harold Harmsworth''' ([[Dublin]], [[1868]]. [[április 26.]] – [[Bermuda]], [[1940]]. [[november 26.]]) '''Rothermere''' első vikomtja, brit sajtómágnás és politikus, az ''Associated Newpapers Limited'' tulajdonosa.
== Pályakezdés, első világháború ==
Lord Rothermere 11 gyermekes családban nőtt fel, a húsz év alatt születő 14 gyermekből három csecsemőkorban meghalt.
Bátyjával, [[Alfred Harmsworth]]
Négy évvel az ''Answers'' első számának megjelenése után a cég a világ legnagyobb lapkiadójává vált. 1894-ben a londoni ''Evening News'' napilapot is megvásárolták, és az unalmas lapból érdekes újságot csináltak. A ''Daily Mail'' lapot 1896-ban adták ki először. Sorban következtek a ''Weekly Dispuch'', a ''Daily Mirror'', az ''Observer'', 1908-ban a ''Times''
Testvére, Alfred Harmsworth 1906-tól ''baronet'', 1910-től ''peer'', 1919-től ''Rothermere'' viscountja.
A [[első világháború]]ban a ''Daily Mirror'' a nyugati front legnépszerűbb újságjává vált. Alfred támogatta az angol kormány politikáját a háborúban és [[1917]]-ben [[David Lloyd George|Lloyd George]] légügyi miniszternek nevezte ki.
== A 20-as évek politikai indíttatásai ==
Az [[1920-as évek]]ben Lord Rothermere lapjainak példányszáma folyamatosan emelkedett. 1926-ban a ''Daily Mail'' példányszáma már elérte a
[[Kép:Kogutowicz Károly Magyarország Néprajzi Térképe.jpg|jobbra|bélyegkép|300px|Dr. [[Kogutowicz Károly]]: Magyarország néprajzi térképe, 1927. Az első makroregionális etnikai térkép a Kárpát-medencéről
[[Fájl:Hungary - Lord Rothermere.png|bélyegkép|300px|jobbra|Lord Rothermere által visszacsatolásra javasolt területek
[[1927]]-ben tette meg első magyarországi útját,
{{idézet2|''…Magyarország örömmel szabadult meg néhány olyan népcsoporttól (mint a csehek, horvátok és románok), amelyekkel a Monarchia idejében össze volt zárva. De velük együtt elcsatoltak tőle 3,5 millió magyart is. Az ország területi veszteségei együtt jártak a fa-, só- és vaskitermelési lehetőségek teljes elvesztésével, ami a csaknem teljesen a mezőgazdaságból élő lakosság számára alapvető lett volna. Olyan kegyetlen volt a békeszerződés, hogy még arra is kényszerítette Magyarországot, hogy Ausztriának hatalmas mennyiségű épületfát szállítson, amikor saját szükségleteire is importálnia kellett.''
''Magyarország nem okozott semmi gondot a szövetségeseknek a békeszerződés teljesítése során. Egyensúlyba hozta költségvetését, munkásai és parasztjai pedig ugyanolyan jól élnek már, mint a háború előtt. Az állam 2 millió acre szántóföldet vásárolt meg a nagybirtokosoktól, és osztott fel a kisbirtokosok között, ami azt eredményezte, hogy Európa egy országában sincs olcsóbb és jobb ellátás frissen termelt élelmiszerekből.
''Rothermere'' azonban valószínűleg nem politikai meggyőződésből állt a magyar revízió mellett (legalábbis eleinte, de később is inkább szimpátia alapon), hiszen akkor már 1920-ban felszólalhatott volna. 1923-tól 1927-ig nagy nemzetközi gazdaságpolitikai botrány húzódott el, amely a magyar kormány kezdeményezésére [[Románia]] ellen indított törvényességi vizsgálatból fakadt. A trianoni békeszerződés deklarált, de soha be nem tartott szabályozása szerint a nemzeti kisebbségek hátrányos megkülönböztetése tilos volt, továbbá tilos lett volna a kényszerből állampolgárságot váltó lakosság vagyonbizonytalanságát előidézni. Ezzel szemben minden utódállam – elsősorban a magyar parasztság földjeiből – nagyszabású földreformokat hajtott végre, melynek során a magyar és német parasztság semmit sem kapott. Gyakori volt a teljes vagyonelkobzás. A trianoni békeszerződés ''expressis verbis'' kimondja, hogy az ''optánsok'' a földbirtokukat megtarthatják. (Az ''optálás'' itt két lehetséges állampolgárság közti szabad választást jelent.) Ezt a szabályt egyetlen
A legsérelmesebb módon Románia járt el, ahol törvény rögzítette, hogy
A nyugat – és elsősorban Anglia – a tulajdonjoghoz fűződő elképzeléseik, valamint a szerződés betartása és betarttatása miatt erősen figyelt a
[[Kép:Ujság 1927.jpg|balra|bélyegkép|250px|Az Ujság címlapja 1927-ben]]
A ''[[Pesti Hírlap]]'' 1930-ban az alábbi nyilatkozatát idézi: ''„Két fiam esett el a háborúban. Nemes ideálokért áldozták életüket, nem azért, hogy egy dicső nemzettel igaztalanul bánjanak.”''
46. sor:
*''Ma [[Prága|Prágában]], az Ön parlamentjében oly vidékeket képviselő magyarok vannak, amely vidékeket sohasem lett volna szabad Magyarországtól elidegeníteni, s amelyek lakosai előbb vagy utóbb törekednek majd, hogy hazájukhoz visszatérjenek.''
*''Több mint kilencszázezer brit katona és tengerész nem azért áldozta életét a nagy háborúban, hogy Európa bármely részében örökössé tegye az igazságtalanságot.''
*''Magyarországnak ma már vannak barátai, akik nem nyugszanak addig, amíg az egész világ a tudatára nem jut Magyarország sérelmeinek. Az utódállamok egyikében a Magyarországtól elszakított területeken a magyarokat kizárták minden közigazgatási és bírói hivatalból. Tilos nekik, hogy gondolataikat a saját nyelvükön adják elő a hatóságok és bíróságok előtt. A magyar nyelvet száműzték
*''A trianoni szerződés 232. szakasza bizonyos számviteli rendszert állít fel a magyar honosok vagyonára nézve, mely birtokokat Csehszlovákiában lefoglaltak és eladtak. Excellenciád – tekintettel az elhangzott állításokra – kétségkívül megengedi, hogy kívánatos volna, ha az Ön kormánya közzétenné teljes jegyzékét a lefoglalt és eladott magyar birtokoknak, azoknak nevével, akiknek e birtokokat eladták, az eladási ár megjelölésével és némi bizonyítékokkal arra nézve, hogy hasonló birtokok abban az időben milyen áron keltek el, közölve végül a módszert, amely szerint a birtokok jövedelmét fölvették.''
*''Nyomatékosan kérem Excellenciádat, hogy tegye meg e javasolt lépéseket, mindig szem előtt tartva azt, hogy Anglia és Franciaország jóakarata és barátsága nélkül egyáltalán nem volna Csehszlovákia. A győzelem, amelyért Nagy-Britannia annyi áldozatot hozott, sohasem célozta azt, hogy igazságtalanság köpönyege legyen. Ám ha ezzel így visszaélnek, akkor ha Csehszlovákiára elkövetkezik a veszedelem ideje, az Ön országa azt tapasztalhatja, hogy az angol nemzet érzelmei vele szemben a kiábrándulás és a közöny érzésévé váltak.''
52. sor:
*''Excellenciádnak készséges tisztelője, Rothermere lord.”''
Beneš a levélre alig burkolt arroganciával válaszolt
''„Amit a magyaroknak kérek, az nem egyéb, mint az elemi igazság. A háború előtti határokhoz való visszatérés gondolata szóba sem jöhet. Magyarországnak meg kell fizetnie a vereség árát. De ez nem ok arra, hogy olyan igazságtalanságokat kényszerítsenek rá, amelyek megszüntetése a háború egyik célja volt. Magyarországnak teljesen jogos és észszerű igénye, hogy visszaszerezze a túlnyomóan magyarok lakta területeket, amelyek a trianoni szerződés következtében kerültek határai túloldalára, és amelyeket elválasztanak tőlük minden eszközzel, amelyet csak rosszindulatú szomszédai kitalálni képesek.”''
A meggyőződéses antikommunista Rothermere politikai nézeteiben egyre inkább a nacionalizmus felé mozdult, és [[1929]]-ben [[Lord Beaverbrook]]
[[Kép:Transatlantic flight of Endresz György with Justice for Hungary – 15th of July, 1931 (3).jpg|jobbra|bélyegkép|300px|[[Endresz György]] és [[Magyar Sándor (navigátor)|Magyar Sándor]] és a ''Justice for Hungary'' óceánrepülőgép 1931. július 15-én startolt]]
71. sor:
Rothermere koronázásáról sokan befejezett tényként beszéltek. Itt azonban némi fogalomzavar uralkodik, hiszen bár a szabad királyválasztás elve létezett (a legitimisták szerint ez sem), mégsem a [[Szent Korona|korona]] felajánlásáról volt szó, hanem egy később tisztázandó királyválasztás jelöltségéről. Magát a koronát természetesen legitim módon senki sem ajánlhatta fel Rothermere-nek.
Az első konkrét megkeresés Rákosi Jenő részéről érkezett, aki otthonában kereste fel, majd három hónap múlva [[Velence (Olaszország)|Velencében]] [[Benito Mussolini|Mussolinivel]] hármasban tárgyaltak. Az angol köztudat szerint a felajánlás nem is közvetlenül neki, hanem fiának szólt. Az angliai nagykövet [[Apor Gábor]] bárónak írt levele szerint: ''„Magyarország itt Angliában, legalábbis egy időre nevetségessé vált. Ezt lehet tapasztalni a sajtóban és a társaságban, de sajnos ezt tapasztalom a Foreign Office-ban is, ahol sajnálkozó mosollyal és vállvonogatva beszélnek »Esmond királyról«.”''
== Tevékenysége a II. világháború alatt (
2005-ben nyilvánosságra hozott brit titkosszolgálati dokumentumok tanúsága szerint, levélben gratulált [[Adolf Hitler]]nek [[Csehszlovákia]] annektálásához és [[Románia]] megszállására is biztatta. Az [[MI5]] dokumentumai szerint évi 5000 fontot fizetett Hohenlohe Stefánia osztrák hercegnőnek és német kémnek, abban a reményben, hogy általa közelebb kerülhet Hitler belső
A Hohenlohe-kapcsolat már a saját korában is ismert volt pletykaszinten, amit [[Károlyi Mihály (miniszterelnök)|Károlyi Mihály]] [[Jászi Oszkár]]nak írt egyik levele bizonyít. Kérdéses azonban, hogy Rothermere milyen információkhoz juthatott a nagyvilági életet élő, divatos hercegnőtől, aki a Magyarországra optált Hohenlohe Ferenctől külön élt a világ nagy szállodáiban.
A fasizmus felé sodródása elkerülhetetlen volt, és
Mindenesetre szinte sosem politikai indokokat hozott fel revíziós törekvéseire, hanem etnikai
<!--Magyarországi birtokvásárlásokkal próbálta Angliát arra szorítani, hogy a szovjet offenzívától mentesítse Magyarországot. (forrás: Angol nyelvű Wikipédia) - ezt nem teljesen értem, 1940 előtt szovjet offenzíváról hogyan volt szó L András -->
Azt már nem tudhatjuk meg, hogy Franciaország megtámadását és leigázását, majd az angliai csatát milyen módon élte volna meg, hiszen 1940 novemberében meghalt. De 1939. július 7-én még ezt írta a revíziós liga elnökének,
== Rothermere vikomtjai ==
94. sor:
== Források ==
* ''Igazságot Magyarországnak – Trianon kegyetlen tévedései'', a Pesti Hírlap karácsonyi albuma,
* {{cite book|last=Bencsik|first=Gábor|title=Igazságot Magyarországnak - Lord Rothermere és a magyar revízió|year=2002|publisher=Magyar Mercurius|isbn=963-85528-6-7}}
* {{cite book|last=Rothermere|first=viscount|title=My campaign for Hungary|year=1939|publisher=London}}
|