„Bajram Curri” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Árván (paraméter nélkül) álló {{Személy infobox}} cseréje (WP:BÜ), apróbb javítások |
|||
47. sor:
|alsablon=
}}
'''Bajram Curri''' ([[Gjakova]], [[1862]] – [[Margegaj alközség|Dragobia]], [[1925]]. [[március 29.]]) [[Albánia|albán]] politikus, a függetlenségi mozgalom alakja.
== Élete ==
[[1899]] körül a [[Pejai Liga]] egyik szervezője volt, majd [[1912]] májusától részt vett Albánia függetlenségi harcaiban. Az [[első világháború]]t a [[Kaçak]] gerillamozgalom tagjaként küzdötte végig Koszovóban. Az [[Pandeli Evangjeli|Evangjeli]]-kormányban [[1921]]-ben rövid ideig hadügyminiszter volt, majd [[december 7.|december 7-étől]] [[Hasan Prishtina]] a hadsereg főparancsnokává nevezte ki. Később a belügyminiszter [[I. Zogu albán király|Amet Zogolli]] erőszakos politikájával szemben egyre erősebb ellenállás bontakozott ki, s ennek lett egyik vezéralakja [[Fan Noli]] oldalán. Curri a Has törzsbeliek nemzetségfőjeként hamarosan a Zogolli-ellenes felkelők élére állt, tagja lett az [[Avni Rustemi]]-féle Egység ''(Bashkim)'' nevű szervezetnek, s Hasan Prishtinával együtt 1922 februárjában létrehozták a nemzet területi egységéért harcoló Koszovói Bizottságot ''(Komiteti i Kosovës)''. Zogolli első, [[1922]]–[[1924]] közötti kormányzása idején ellenállókat toborzott és fegyveres csapásokat mért a kormány erőire. Az első nagyobb, Curri vezette felkelés 1922. [[március 2.|március 2-án]] tört ki az észak-albániai [[Puka (Albánia)|Puká]]ban, de a kormányerők [[március 8.|március 8-án]] leverték a szervezkedést, s bár Curri csapataival [[Shkodra]] alá vonult, a város ostroma elmaradt. [[1923]] januárjában Curri Hasan Prishtinával és [[Mustafa Kruja|Mustafa Krujával]] együtt ismét fegyverbe szólították híveiket. A [[Gjakova|Gjakovából]] induló kormányellenes felkelők bevették [[Kruma]] városát, de Zogolli kormányhadserege ismét leverte a szervezkedést.
[[1924]] májusában a Fan Nolival szimpatizáló antizogista erők ismét elérkezettnek látták az időt a cselekvésre. [[Rexhep Shala]], a kormányellenes erők északi parancsnoka [[Kukës]]ban harcba hívta Bajram Curri és [[Elez Isufi]] embereit. A kibontakozó [[júniusi forradalom (Albánia)|júniusi forradalom]] során Zogolli menekülni kényszerült, s Curri csapataitól vereséget szenvedve embereivel [[Jugoszlávia|Jugoszláviába]] távozott. Fél évvel később Zogolli a hatalom visszavételére készült, s [[december 13.|december 13-án]] a zogista [[Cena Kryeziu]] csapatai támadást intéztek az Északkelet-Albániát felügyelő Curri ellen, aki 500 embere élén [[december 17.|december 17-én]] Kruma térségébe húzódott vissza. Miután [[1925]] januárjában Zogolli ismét miniszterelnök lett, hadseregével körbevetette Currit, aki, hogy elkerülje a fogságot, [[1925]]. [[március 29.|március 29-én]] [[Margegaj alközség|Dragobiában]] öngyilkosságot követett el (egyes források szerint lelőtték).
A Curri alakját és történelmi szerepét piedesztálra emelő kommunista hatalom a Dragobia melletti, adminisztratív központtá fejlesztett Kolcegajt [[Bajram Curri (település)|Bajram Currira]] keresztelte át (a várost mindmáig így hívják). 2004-ben [[Ibrahim Rugova]] [[koszovó]]i elnök Bajram Currit a posztumusz Koszovó Hőse érdemrenddel tüntette ki.
| |||