Az [[ember]]i '''méh''' (''(uterus)''), nem szült állapotban formára nézve némileg körtéhez hasonlítható; homlokirányban lapult, körülbelül 1 centiméter vastag erős, tömött [[izom|simaizomsejt]]ekből alkotott fala van, mely az aránylag igen szűk, háromszögletű, haránt irányba résszerűen ellaposodott, méhüreget ''(cavum uteri)'' fogja közre. Megkülönböztetjük rajta a felfelé domború méhfenéket ''(fundus uteri)'', egy alsó keskenyebb részt méhnyak ''(cervix uteri)'' és az ezek között fekvő méhtestet ''(corpus uteri)''. A nem szült méh átlagosan 7 centiméter hosszú, szülés után 1 cm-el hosszabb marad , fenekén 4 cm, nyakánál 2,5 cm széles; a kis medencében a [[húgyhólyag]] és [[végbél]] között fekszik, a kismedence oldalfalához a számos fontos képződményt tartalmazó hashártyaszalag, a széles [[szalag|méhszalag]] ''(ligamentum latum uteri)'' rögzíti. Üregének három nyílása van: kettő oldalt és fent a méh fenekénél, amelyekbe a két oldalról jövő [[petevezeték]]ek ''(tuba uterina)'' nyílnak, alsó részében pedig a méh nyakánál az ún. belső méhszáj,''(orificium internum uteri)'' mely a nyakcsatornán ''(canalis cervicis)'' át a hüvelybe ''(vagina)'' nyílik. A méh nyaka körülbelül 3 cm hosszú, ürege az előbb említett nyíláson a méh üregével, másik nyílásával, az ún. külső méhszáj ''(ostium uteri)'' útján a hüvellyel közlekedik. A méh nyakának alsó vége a külső méhszájjal egy rövid darabon szabadon benyúlik a hüvely üregébe, ez a méhnyak hüvelyi része ''(portio vaginalis uteri)''. Az egész uterus a hüvely tengelyéhez viszonyítottan előredőlt helyzetben van ''(anteversio)'', ezen túlmenően a méhnyak hossztengelyéhez képest a méhtest előrehajlik ''(anteflexio)''. Ebből adódik a méh jellegzetes anteverziós-flexiós helyzete, aminek következtében a méh ürege közel a vízszintes síkban helyezkedik el. (Normál [[húgyhólyag]]teltség mellett.)
