„Népvándorláskor” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Kurzív tartalmú zárójelek korr., ld.: WP:BÜ |
|||
10. sor:
* Megemlítendő, hogy bizonyos népességváltozások akár több száz évig is elhúzódó mikromigrációs folyamatok voltak, nem pedig felülről vezérelt területváltoztatások.<ref>Vajda László: A népvándorlások kérdéséhez. In: ''Századok'' 129. (1995) 112. o.</ref> Ide sorolható a [[Keleti germán nyelvek|keleti germán]] (gót, gepida, herul) terjeszkedés.
* Ismert, hogy a Rajna és a Felső-Duna közé eső tizedesföldek
* Az [[Alateus]] és Saphrax vezette ''foederati'' pannoniai letelepítése, a nyugati gótok Al-Dunán való átszállítása, a frankok Galliába költözése a rómaiak tudatos politikájára vallott. Utóbbiak az idegen népek befogadását
== A népvándorlás korának szakaszai ==
66. sor:
[[Fájl:Fíbula aquiliforme (M.A.N. Madrid) 01.jpg|thumb|6. századi nyugati gót sasfibula Hispániából (Madrid)]]
A [[Dacia (római provincia)|Daciában]] a 270-es évek óta megtelepedő, 376 után a hunok elől menekülő nyugati gótok (vizigótok) [[Valens]] császártól engedélyt kértek, hogy [[Thracia|Thrákiában]] telepedhessenek le, ugyanakkor függetlenítették magukat a birodalomtól. Ezért háború indult ellenük, de 378-ban a [[Drinápoly|drinápolyi]] csatában [[Valens római császár|Valens császárt]] legyőzték. [[I. Theodosius római császár|Nagy Theodosius]] császár szövetséget
Alarich sógora, a római fővezérré lett Ataulf [[Gallia|Galliában]], 415-ben meggyilkolása után utódai [[Hispania|Hispániában]] hódítottak. A gótok ettől kezdve több római császárt is a trónra emeltek, [[I. Eurich nyugati gót király|Eurich]] (466–484) pedig ténylegesen is függetlenítette magát. A Nyugati Gót Királyság székhelye [[Toulouse|Tolosa]], majd [[Sevilla]] lett.{{refhely|Sz. Jónás|101. o.}} A szvébekkel és a baszkokkal is harcoló vizigótokat több külső támadás érte: a [[frankok]] felszámolták dél-galliai pozícióikat ([[507]]), míg a [[Bizánci Birodalom|bizánciak]] átmenetileg megszállták Hispánia déli területeit ([[549]]). 531-ben kihalt a [[Balthing-ház]], mely 136 évig uralkodott. Ettől kezdve 180 éven át választott királyok uralkodtak. [[I. Rekkared nyugati gót király|Rekkared]] (586–601) alatt a [[római katolikus egyház|római egyházhoz]] csatlakoztak, melynek következtében e a főpapság jelentős politikai tényezővé vált.{{refhely|Sz. Jónás|102-103. o.}} [[Witiza nyugati gót király|Witiza]] (701–710), aki örökölhető királyságot akart alapítani, a klérussal és a nemességgel került szembe. Az utolsó gót király, [[Roderich nyugati gót király|Roderich]] 711-ben elesett, csatát vesztve a [[Tarik ibn Ziyad|Tarik]] által vezetett [[arabok|arab]] sereggel szemben. Ezzel megszűnt a Nyugati Gót Királyság, csak a neve maradt fenn [[Katalónia]] nevében.
139. sor:
A behatoló [[germánok]] eredetileg nem az államalapítás szándékával érkeztek, csupán letelepedést kerestek a már létező birodalomban. A rómaiaktól földbirtokot és szövetségesi ''(foederati)'' jogállást kaptak, ami lehetővé tette a romanizálódásukat. A kereszténység felvétele még inkább megkönnyítette a befogadókhoz való közeledést. (Az egyik legkorábbi nem latin [[bibliafordítás]]t [[Wulfila]] gót püspök készítette 350 körül).{{refhely|EmbK|217. o.}} Az anyagi kultúra átalakulására pedig jó példa a longobárd viselet [[Paulus Diaconus]] által leírt megváltozása.<ref>Bálint Csanád: Az ethnosz a kora középkorban. (A kutatás lehetőségei és problémái.) In: ''Századok'' 140. (2006) 326. o.</ref>
A 4-6. század során a Nyugatrómai Birodalomban letelepedett népek önképét és külső megítélését két dolog formálta át. Egyrészt a hatalomra jutó germán előkelők - ha sokszor csak felszínesen is - a római hatalmi reprezentációt és kultúrát igyekeztek utánozni
== Időrend ==
| |||