„Svájc” változatai közötti eltérés

A [[13. század]]tól a központi hatalom gyengülésével helyi nemes családok, többek között a [[Habsburg-család|Habsburgok]] (akik ekkor főleg ezen a területen rendelkeztek birtokokkal), megpróbálták korlátozni ezeket a kiváltságokat. A völgyek és a városok változó összetételű átmeneti szövetségeket kötöttek érdekeik védelmére. Ezen szövetségek egyikéről tanúskodik a keltezése szerint<ref>A szövetség illetve a dokumentum keletkezésének valós dátuma vitatott, lástd pl. {{cite book|title=Gründungszeit ohne Eidgenossen|first=Roger|last=Sablonier|year=2008|publisher=hier+jetzt|location=Baden|isbn=978-3-03919-085-0|language=német}}.</ref> [[1291]]. [[augusztus]] elején írt [[1291-es szövetségi levél|szövetségi levél]] (''(Bundesbrief)''), amelyet három völgyközösség, ([[Uri kanton|Uri]], [[Schwyz]], és [[Unterwalden]], a három „őskanton”) írt alá.<ref>A levél valószínűleg a (Habsburg házból való) császár meggyilkolására válaszul születhetett.</ref> Bár a levél szövege utal egy korábbi szövetségre, amit az aláírók megújítanak, a svájci hagyományban az ország alapításának dokumentumaként tekintenek a levélre, és a nemzeti ünnepet a szövetség tiszteletére tartják [[augusztus 1.|augusztus 1-jén]].

Az [[1315]]-ös [[morgarteni csata|morgarteni csatában]] az őskantonok, amelyek a [[Wittelsbach-ház|Wittelsbachok]] oldalára álltak a német királyi címért folytatott harcban, legyőzték a Habsburgok hadseregét, megújították és szorosabbra fűzték szövetségüket. A 14. század során további völgyközösségek és városok is csatlakoztak, részben szabad akaratukból, részben meghódításuk után (Zug). A század közepére létrejött a nyolctagú „Régi Szövetség”, majd 1513-ig több lépésben 13 tagúvá bővült. A korabeli svájci szövetséget szokás ''Esküszövetségnek'' (''(Eidgenosszenschaft)'') is nevezni. Ekkortól 16. század elejéig, amíg a reformáció meg nem osztotta a szövetséget, az intenzív katonai, diplomáciai<ref>A diplomácia eszköztárába tartozott nemesek felvétele a polgárok sorába, örökösödési, védelmi és társulási szerződések megkötése, valamint a földek, városok (pl. [[Winterthur]]) megvásárlása is..</ref> és kereskedelmi expanzió korszaka következett. Északon és keleten elsősorban [[Zürich]], [[Luzern]] és Schwyz terjesztette ki befolyási övezetét, nyugaton főként Bern, kisebb részben Fribourg és a társult (a szövetségbe be nem lépett, de együttműködő) Wallis hódított meg újabb területeket. Dél felé, a [[Milánói Hercegség]] ellenében Uri és Obwalden terjeszkedett, meghódítva a mai [[Ticino kanton|Ticino]] területét. A 15. századtól a meghódított területek nem váltak a szövetség tagjává, hanem a hódító kanton(ok) alávetett területeivé váltak, a kantonok száma évszázadokig nem változott.