„Werner von Haeften” változatai közötti eltérés

a
Kurzív tartalmú zárójelek korr., ld.: WP:BÜ
aNincs szerkesztési összefoglaló
a (Kurzív tartalmú zárójelek korr., ld.: WP:BÜ)
 
== Korai élete ==
Haeften és testvére, [[Hans Bernd von Haeften|Hans]] Berlinben születtek, apjuk Hans von Haeften volt, katonatiszt és a Német Nemzeti Levéltár (''(Reichsarchiv)'') elnöke. Werner szülővárosában tanult jogot, majd egy [[hamburg]]i bankban dolgozott a [[második világháború]] kirobbanásáig, amikor csatlakozott a [[Heer (Wehrmacht)|német hadsereghez]].
 
== Háborús szolgálat, a Walküre hadművelet ==
1943-ban, miután felépült egy, a [[Keleti front (második világháború)|keleti fronton]] elszenvedett súlyosabb sebesüléséből, Haeften [[Claus Schenk von Stauffenberg|Claus von Stauffenberg]] ezredes szárnysegédje lett, aki a német ellenállás egyik legmeghatározóbb alakja volt.
 
1944. július 20-án Stauffenberg és Haeften voltak azok, akik a [[Kelet-Poroszország|kelet-poroszországi]] [[Rastenburg]]ba (ma Kętrzyn, Lengyelország) utaztak, a Wehrmacht főparancsnoki erődítményébe, a [[Farkasverem]]be (''(Wolfsschanze)''), azzal a céllal, hogy megölik [[Adolf Hitler]]t, és így a Tartalékhadsereg átveheti az irányítást a náciktól. Stauffenberg egy aktatáskába rejtett bombát helyezett el abban a konferenciateremben, ahol fontos német katonai vezetők tartottak tanácskozást a Führer részvételével. A robbanást követően Stauffenberg és Haeften sietve elhagyták a helyszínt, és Berlinbe repültek, ahol (abban a tudatban hogy Hitler meghalt, aki – mint később kiderült – túlélte a merényletet) [[Puccs|elindították]] a [[Walküre hadművelet]] névre keresztelt tervet. A terv azonban kudarcot vallott, a nácikhoz hű csapatok megakadályozták a hatalomátvételt.
 
Még aznap este Haeftent, Stauffenberget, valamint [[Friedrich Olbricht]] tábornokot és [[Albrecht Mertz von Quirnheim]] ezredest letartóztatták a [[Benderblock]] területén (a Hadügyminisztérium épületében), és [[Friedrich Fromm]] tábornok, a Tartalékhadsereg főparancsnoka (akinek a beleegyezése nélkül indították el a hadműveletet, és akit később szintén letartóztattak és kivégeztek hallgatólagos bűnrészességért) egy gyorsított hadbírósági eljárás keretében mind a négyüket [[golyó általi halál]]ra ítélte. Az ítéletet éjfél után, a Benderblock udvarán hajtotta végre egy tíz főből álló gyalogsági kivégzőosztag.<ref>(Moorhouse, 2006) 207. o.</ref> Olbricht és Quirnheim volt az első két kivégzett, majd Stauffenberget szólították, ám Haeften, hűségét és hatalomnak való ellenszegülését még egyszer utoljára bizonyítandó, a Stauffenbergnek szánt golyók útjába állt, így ő halt meg harmadikként.<ref>(Fest, 1996) 278. o.</ref>
323 441

szerkesztés