A [[párizs]]i Lycée Napoleonban tanult és tanulótársa volt [[Eugène Scribe|Scribe-nek]]-nek és [[Narcisse-Achille de Salvandy|Salvandynak]]. ''Messéniennes'' című hazafias elégiáival tette magát ismertté, melyek [[XVIII. Lajos francia király|XVIII. Lajosnak]] annyira megtetszettek, hogy a fiatal költőt könyvtárossá nevezte ki. Mikor ez állását a Peyronnet-kormány alatt elvesztette (mert a következő Messéniennesben liberális tendenciák is voltak), az akkori orleansi herceg nevezte ki magánkönyvtárosává. 1830-ban forradalmi néphimnuszokat írt: ''La Parisienne'' (Allber zenéjével); ''La Varsovienne ou la Polonaise; La Bruxelloise'' stb. Marino Falieri tragédiájával (1829) Delavigne, aki előbb a klasszicizmus barátja volt, a romanticizmushoz közeledett és későbbi darabjaiban is középutat tartott a kettő közt. Delavigne Béranger és Scribe mellett kora legnépszerűbb írója volt. Összegyűjtött munkáinak legjobb kiadásai: ''Oeuvres completes de Casimir D.'' (Párizs, 1845; 6 kötet); ''Oeuvres poétiques'' (u. o. 1874, 2 kötet).
