„Központi idegrendszer” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Kurzív tartalmú zárójelek korr., egyéb apróság ld.: WP:BÜ
Nincs szerkesztési összefoglaló
17. sor:
[[Puhatestűek]]ben az idegrendszer felépítése több eltérést mutat. A központi idegrendszer három pár ''idegdúcból'', az agyból, a ''pedalis ganglionok''ból és a ''pleuralis ganglionok''ból áll. Az idegdúcokat ''comissurák'' és ''connexusok'' kötik össze. A connexusok a ''cerebro-pedalis, cerebro-pleuralis'' és ''pleuro-pedalis'' idegfonatok. ''A'' comissurák a cerebralis, a pedalis és a pleuralis dúcok között vannak. A környéki idegrendszert egy pár viscerális ganglion adja, amelyek comissurákkal kötöttek össze. A parietalis idegdúcok szintén hasonló módon kapcsolódnak.
 
Ettől az ún. alapsémától számos eltérés lehetséges, az idegi koordinációk mélyebb szintű változásai, a komplexitásbeni eltérések, ''torziók, detorziók'' révén. Az idegdúcok módosulásai és folyamatos, redszertanirendszertani kategóriákban megfigyelhető változásai [[evolúció]]s jellegűek. A ''Neomeniomorpha'' páratlan dúccal rendelkezik, idegrendszerük létraszerű elrendeződésben figyelhető meg. A ''Chaetoderma'' csoportban kettőződik meg és a ''Scaphopoda'' (Ásólábúak) osztályában válnak szimmetrikussá. A pleuro-pedalis idegek a cerebro-pedalis idegekkel egyesülnek, a parietalis idegdúcok a viscerális ganglionokkal fúzionálnakfuzionálnak és a viscero-parietalis idegdúcokat hozzák létre.
 
A legtöbb fejlábúban a jellegzetes ''garatideggyűrű'' ''(n. circumpharengialis)'' többé-kevésbé állandó marad, azokat a tendenciákat nem számítva, amelyek a dúcok közti idegi összeköttetések rövidülésében merülnek ki. Néhány csoportban ez az ideggyűrű erősen megnyúlt és a dúcok eléggé távol állnak egymástól. A ''ggl. pleurale'' jellemzően idegi összeköttetést bocsájtanak a száj felé. Számos esetben – mint a ''Cyclophoridae'' csoportban – a ''n. circumpallialis'' két ága egyesül és egy szabályos ideggyűrűt képez. A Gastroopoda többségénél a pleuro-visceralis ideggyűrű keresztezi egymást és változatos formákat képez ebben. Egy jellegzetes evolúciós tendencia a pleurális és intestinalis idegdúcok közti idegfonatok rövidülése, amely némely esetben olyannyira erős, hogy két dúc egyesülni látszik.
31. sor:
 
== Ízeltlábúak központi idegrendszere ==
Az idegrendszer kialakulása az embrionális fejlődés során meghatározott. A neuroblast, a progenitor sejtek specifikus régiókban helyeződnek minden egyes szelvényben a rostro-caudalis tengely mentén. Fejlett [[Szelvényezettek|szelvényességüknek]] meghatározott genetikai háttere van. Az említett tagoltság és a vele járó funkcionalitás létrejöttében egy ismert [[gén]]család – a '''''Hox''''' – játszik szerepet. Tagjait először a [[Ecetmuslica|Drosophila]] csoportban fedezték fel, de ma már szinte minden főbb állattörzsben kimutatták a jelenlétét, többek közt a gyűrűsférgekben és az ízeltlábúakban is. Az ízeltlábúaknál 8 gén mutatkozik aktívnak a [[neuruláció]] során. Az első három Hox gén olyan transzkripciós faktorokat kódol, amelyek az anterior agyi régiók ''(pros-, mes-, rhombenchephalon)'' kialakulását eredményezik. A következő 4 főleg a longitudinális tengely mentén vesznek részt a szervek fejlődésében. Az utolsó Hox gén expressziója játszik szerepet a caudális régiók idegrendszeri elemeinek fejlődésében. Megjegyzendő, hogy a teljes Hox géncsalád rendkívül kozervatívkonzervatív a teljes állatvilágban. Gerincesekben a Hox duplikált formában 4 különböző [[Kromoszóma|kromoszómán]] található meg. Bár láthatóan ez utóbbiaknál a szelvényezettség nem annyira kifejezett, mint az ízeltlábúaknál, mégis ugyanezen géncsoport nagy szerepet játszik a KIR egyes elemeinek létrejöttében.
 
A gerinces állatok és az ízeltlábúak egyik szembeötlő különbsége az idegrendszer alakulását illetően, hogy míg előbbinél a gerincvelő dorsalisan, az ízeltlábúaknál ventralisan (hasdúclánc) található. Úgy tűnik, hogy bár a kettő között a különbség nagy, funkcionálisan a két típus ekvivalensnek mondható. A fejlődés során megjelenő invagináció következményeként gerinctelen állatoknál a neuroblast ventralis irányba fordul. Ennek egyik jellegzetes szabályzó faktora a '''''BMP fehérjék''''', amely bilaterális szimmetriájú állatoknál a dorsoventrális tengely létrejöttében igen fontos. A BMP-4 gén dorsalis identitású és mindenekelőtt olyan [[Transzkripció (biológia)|transzkripciós]] faktorokat képez, amelyek az embrió perifériális részein jelennek meg. Az '''''Shh''''' ''(sonic hedgehog)'' olyan faktorokat expresszál, amelyek ventrálisan helyeződnek. Ízeltlábúaknál az axonok növekedési jellegét a ''netrin'' működteti.
58. sor:
 
==== Mechanoszenzorikus érzékelés ====
A mechanoszenzorikus információ az oldalsó fő idegeken át jut el az agyba. Az oldalvonal hiperérzékeny felfogórendszere az áramlás és a test helyzete közti mozgáskülönbségeket detektálja, elég alacsony (1 – 2001–200 Hz) [[Frekvencia|frekvencián]], 1 – 2–szeres1–2–szeres testtávolságon belül. Az oldalvonal felől induló idegek a medulla felé projektálódnak a ''cerebellum'' és a [[nyúltvelő]] közti részre. A járulékos idegek végződnek továbbá a kisagyban és néhány fajban elérik a ''corpus'' és ''vulvula cerebellit''. Ezekből másodrendű idegfonatok törnek fel kétoldali szimmetriával és a ''torus semicircularis''ban végződnek. Számos fajt érintő vizsgálatok megállapították, hogy lateralis preglomerularis nucleus felől nincsenek leszálló rostok a torus semicircularisba. A nucleus ventrolateralis szenzorikus idegmagja számos összeköttetést hoz létre az agyidegmagvakon keresztül nucleus octavolateralis mediale közt.
 
==== Elektromos ingerek érzékelése ====
A gyenge elektromost terek érzékelése, mint a legtöbb gerincesnél, itt is egy ''pleziomorf'' (primitív) jelleg. A tulajdonság azonban nagyjából az ''Actinopterygii'' (Sugarasúszójú halak) oszálynálosztálynál eltűnik. Az ''Osteoglossomorpha'' rend tagjaiban, továbbá a ''Mormyridae'' család egyes tagjainál ([[Afrika]]) látható az elektroszenzitív szervek megléte kétségbe vonhtjavonhatja a ''Notopteridae'' monofiletikus jellegét. Az ''Ostariophysii'' szuperrend tagjaiban szintén található elektroreceptív szervrendszer. Általában háromféle típussal rendelkeznek: az első alacsony frekvenciás elektromos jelek felfogására alkalmas, a másik kettő magasabb frekvenciára érzékeny elektromos tér lokalizációjára specializált kommunikációs szervek. Nemcsak külön szervek megjelenéséről van szó ezekben az esetekben, hanem más szervek átalakulása is kapcsolódik az ilyen érzékelés kifejlődéséhez. Ilyen például az említett két csoportnál a kisagy térfogatnövekedése. A mechanoszenzorikus jeleket a nyúltvelő veszi fel, annak rostralis része. Az elsődleges afferens jelek kétfelé válnak a ''medulla'' posterior lebenyében. Az elektrolokalizációs felszálló pályák és a mechanoszenzorikus összeköttetések a ''torus semicircularis''on keresztül jutnak el a nyúltvelőbe.
 
==== Hallás ====
91. sor:
* {{cite journal|last=Holland|first=Nicholas D.|date=2015-11-23|title=Nervous systems and scenarios for the invertebrate-to-vertebrate transition|journal=Philosophical Transactions of the Royal Society B: Biological Sciences|volume=371|issue=1685|page=20150047|publisher=The Royal Society|doi=10.1098/rstb.2015.0047|issn=0962-8436|ref=harv}}
* {{cite journal|last=BEARD|first=J.|year=1888|title=The Old Mouth and the New: a Study in Vertebrate Morphology|journal=Nature|volume=37|issue=949|pages=224–227|publisher=Springer Nature|doi=10.1038/037224d0|issn=0028-0836|ref=harv}}
* Carmen Ramona Smarandache-Wellmann: ''Arthropod neurons and nervous system'' (Current Biology Magazine, 2016 / 960 - 966. o.)
* {{cite journal|last=Jenner|first=Ronald A.|date=2014-07-11|title=Macroevolution of Animal Body Plans: Is There Science after the Tree?|journal=BioScience|volume=64|issue=8|pages=653–664|publisher=Oxford University Press (OUP)|doi=10.1093/biosci/biu099|issn=0006-3568|ref=harv}}
* {{cite journal|last=Chen|first=Sidi|year=2013|title=New genes as drivers of phenotypic evolution|journal=Nature Reviews Genetics|volume=14|issue=9|pages=645–660|publisher=Springer Nature|doi=10.1038/nrg3521|issn=1471-0056|last2=Krinsky|first2=Benjamin H.|last3=Long|first3=Manyuan|ref=harv}}
* David H.Evans: ''The Physiology of Fishes'' (2nd Edition, University of Florida, CRC Press, NY) 247 - 272. o.
* Robert C. Beason, USDA /Wildlife Services/National Wildlife Research Center/. "''Through a Bird’s Eye – Exploring Avian Sensory Perception''"