„Bálint Tibor” változatai közötti eltérés

|halál dátuma=[[2002]]. [[január 28.]] {{életkor-holt|1932|6|12|2002|1|28}}

|halál helye=[[Kolozsvár]]

|szakma=[[író]]

|művésznév=

|becenév=

|kitüntetései=[[Déry Tibor-díj]]<br>[[József Attila-díj]]<br>[[Márai Sándor-díj]]

}}

Egy kevésbé jelentős ifjúsági kisregény után még messzebb távolodik a Csendes utca hétköznapjaitól: ''Önkéntes rózsák Sodomában'' címen [[sci-fi|tudományos-fantasztikus]] kisregényt ír. Ez a műve is önmagához való hűsége, a folytonosság jegyében született, s nincs köze a tudományos fantasztikum divatjához. Igaz, ő is fölépít egy jövőbe helyezett, absztrakt, többé-kevésbé abszurd világot, ezzel azonban nem eltávolodni akar korunk valóságától, Földünktől és attól a kis földdarabtól, amelyen él. A fantasztikus keret egyszerű eszköz az író kezében, hogy a probléma lényegéhez közelebb férkőzzön, s a groteszk vagy éppen abszurd helyzetben kiáltóan figyelmeztessen a humánum be nem helyettesíthető voltára. Arra, hogy a technikai civilizáció, a tökéletes szervezettség még nem jelenti az emberi boldogságot. E tekintetben az Önkéntes rózsák Sodomában szellemi rokonságot őriz [[Déry Tibor]] G. A. úr X.-ben című regényével. Műfajilag Bálint még inkább szakít a hagyományos epikai építkezéssel, a szabad asszociációs líra lehetőségével él. A nem logikai konstrukcióval megteremtett keretbe tökéletesen illeszkednek a biblikus felkiáltójelek, jeremiádszerűséget kölcsönözve a mű egészének.

 

 

A [[19. század]]i realista próza és a [[20. század]]i modern irányzatok eredeti keveredéséből született Bálint Tibor nagyregénye. A részletek „az igazság alkatrészei”, vallja, e részletek tisztelete azonban nem fordul új tárgyiasságba, divatos érzelemnélküliségbe, a Zokogó majom írója hisz a valóság és az ábránd, az álomvilág egymást kiegészítésében. S noha a [[kolozsvár]]i lumpenvilág szociológiai pontosságú leírását, tipológiáját adja, erős pszichológiai hajlamának érvényesítésével a teljes élet illúzióját kelti. A külső és belső történések pontos időbeli rögzítését ugyancsak fontosnak tartja. A danzigi konfliktustól [[Joszif Visszarionovics Sztálin|Sztálin]] haláláig ível a regény cselekményét magyarázó történelem, de ezt a harminc évnyi históriát Bálint nem akarja mesterségesen „egy élhetetlen család” hétköznapjaiba bevinni, s így rontani az ábrázolás hitelét. Írói szemléletmódját alátámasztó művészi megoldást talál: korabeli újságcikk-címekből, hírekből és apróhirdetésekből összevágott montázsokkal érzékelteti a cselekmény történelmi idejét. A montázsok önmagukban is sikerültek, korhangulatot árasztanak, ugyanakkor műfajilag is jelzik, hogy alakul a történelem a regény kisembereinek akaratától s jórészt tudatától is függetlenül. Részben éppen e [[montázs]]ok révén, szerkezetileg is eredeti alkotás a ''Zokogó majom''. A tárgyi részletek s a [[lélektan]]i finomságok iránt megnyilvánuló fogékonysága ellenére Bálint Tibor nem merül bele a regénykompozíciót szétbontó leírásokba, megőrzi a regényben is novelláinak tömörségét. A több szálon futó cselekményt hasonló fegyelemmel arányítja. Regényszerkesztése ennyiben tehát inkább hagyományos, mint formabontó, bár a lineáris építkezést helyenként időjátékkal szakítja meg, s a cselekményes fejezetek közé ékelődnek be az említett történelmi montázsok. Ismeri és alkalmazza a motívumismétléses szerkesztésmódot is, olykor pedig zárótételszerűen alkot meg egy-egy fejezetet. Sokféle elemből épült tehát az utóbbi huszonöt év romániai magyar irodalmának egyik legnagyobb könyvsikere.

* [[Ion Minulescu]]: ''Román nyelvből elégtelen''

 

* [[1969]] és [[1979]] – A Romániai Írószövetség Prózadíja

* [[1978]] – Kritikusok Díja és Pezsgő-díj

* [[1998]] – [[József Attila-díj]]

* [[2002]] – [[Márai Sándor-díj]]

 

==Források==