„Inzulin” változatai közötti eltérés

* [[Paul Langerhans]] [[1869]]-ben leírta a [[hasnyálmirigy]] később róla elnevezett szigeteit ([[Langerhans-szigetek]]).

* [[Josef von Mering]] és [[Oskar Minkowski]] [[1889]]-ben végezték el híres kísérletüket [[Strasbourg]]ban, melynek során a [[hasnyálmirigy]] kiirtása után kutyákban cukorbetegség alakult ki.<ref>{{cite journal | author=Von Mehring J, Minkowski O. | title=Diabetes mellitus nach pankreasexstirpation. | journal=Arch Exp Pathol Pharmakol | year=1890 | volume=26 | pages=371-387}}</ref>

* John James McLeod, [[torontó[[Toronto|torontói]]i orvos [[1913]]-ban egy könyvben foglalta össze az addig megismert összes tudnivalót a cukorbetegségről.

* Nicolae Paulescu, a bukaresti Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem fiziológiaprofesszora volt az első, akinek már 1916-ban sikerült izolálni inzulint, amit ő pancreinnek nevezett.

1921-ben két [[torontó]]itorontói orvos – [[Frederick Banting]] és [[Charles Herbert Best]] – [[John James Rickard Macleod]] laboratóriumában megismételték von Mering és Minkowski kísérletét: eltávolították kutyák hasnyálmirigyét. A műtéttel inzulinhiányt idéztek elő náluk, ami a vércukorszint megemelkedésével járt. Ezután a hasnyálmirigyből előállított kivonattal injekciózták be az állatokat és azt találták, hogy a vércukorszint hirtelen lecsökkent. Ez jelezte, hogy a hasnyálmirigyben valóban van egy vegyület (az inzulin), ami a véráramba jutva tényleg képes a vércukorszint csökkentésére. Megtörtént tehát az inzulin "felfedezése"„felfedezése”.<ref name="CanadMedAssocJ1922-Banting">{{cite journal | author= Banting FG, Best CH, Collip JB, Campbell WR, Fletcher AA | title=Pancreatic extracts in the treatment of diabetes mellitus | journal= Canad Med Assoc J | year=1922 | pages=141–146 | volume=12}}</ref>

Banting és Best, James Collip kémikus kollégájukkal tovább dolgozott a [[Torontói Egyetem]]en és végül sikerült az inzulint szarvasmarhák hasnyálmirigyéből izolálniuk. 1922-ben az első beteg, aki megkapta az inzulininjekciót, egy 13 éves fiú volt, aki diabéteszes kómában feküdt és már csak órái voltak hátra. Az injekció után a fiú felébredt a kómából. Ezért e felfedezésükért Banting és a laboratórium vezetője – MacLeod – 1923-ban megkapták az orvosi [[fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj]]at.<ref>[http://www.nobelprize.org/nobel_prizes/themes/medicine/lindsten/ August Krogh and the Nobel Prize to Banting and Macleod], nobelprize.org</ref> Mind a ketten megosztották a díjjal járó pénzt Besttel és Collippal (habár ezt egyes források szerint csak Banting tette). Banting és Best az inzulin szabadalmát nem védte le, szabadon elérhetővé tették és nem tettek kísérletet az inzulinprodukció kisajátítására sem. Ennek az önzetlenségnek köszönhetően az inzulinkezelés gyorsan elterjedt a világon.