Főmenü megnyitása

Módosítások

a
Belső linkek létrehozása
|megjegyzés=<sup>1</sup> Pályája kezdetén
}}
'''Anton Pavlovics Csehov''' (Антон Павлович Чехов) ([[Taganrog]], [[Orosz Birodalom]], [[1860]]. [[január 29.]] – [[Badenweiler]], [[Németország]], [[1904]]. [[július 15.]]) orosz író, drámaíró, orvos. [[Nyikolaj Vasziljevics Gogol|Gogol]], [[Lev Nyikolajevics Tolsztoj|Tolsztoj]], [[Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij|Dosztojevszkij]] és [[Ivan Szergejevics Turgenyev|Turgenyev]] mellett a [[19. század]]i [[orosz irodalom]] legnagyobbjai közé tartozik. A 20. századi drámairodalom egyik legnagyobb hatású alakja, az úgynevezett „drámaiatlan” dráma megteremtője, a [[novella]] műfajának megújítója.
 
== Életrajza ==
Anton Csehov Dél-Oroszországban, az [[Azovi-tenger]] partján fekvő [[Taganrog]] kikötővárosban született. Ő volt a harmadik gyermek a családban, hat testvére közül a legkisebbik kétévesen meghalt. Nagyapja jobbágynak[[jobbágy]]nak született és 20 évvel az 1861. évi jobbágyfelszabadítás előtt váltotta meg saját és gyermekei szabadságát. Anton apja Taganrogban lett kiskereskedő, de vállalkozása csődbe ment, és az adósok börtöne elől 1876 tavaszán [[Moszkva|Moszkvába]] menekült. Később a kisebb gyerekekkel felesége is követte, Anton Csehov azonban még három évig Taganrogban maradt, hogy iskoláit befejezze. Ez idő alatt házitanítóként és ruhagyári munkásként dolgozott, hogy megélhetését biztosíthassa. 1879-ben, a gimnázium befejezése után csatlakozott Moszkvában élő családjához, majd a szülővárosától kapott ösztöndíjjal zsebében beiratkozott a moszkvai állami egyetem orvosi fakultására.
 
Már az egyetemi évek alatt számos humoreszkje, szatirikus elbeszélése jelent meg moszkvai bulvárlapokban, többnyire Antosa Csehontye név alatt. 1882 őszétől a [[szentpétervár]]i ''Oszkolki'' (Szilánkok) című rangosabb szatirikus lap állandó szerzője lett.
1889 nyarán tuberkulózisban meghalt bátyja, Nyikolaj, akit az utolsó hónapokban maga is ápolt. Talán ez is hozzájárult, hogy a következő évben megvalósítsa tervét: felkeresi a távoli [[Szahalin]] szigetén létesített fegyenctelepeket. Elhatározásáról barátai és közeli hozzátartozói sem tudták lebeszélni. Moszkvából [[Szibéria|Szibérián]] át, hajón és fogaton két és fél hónapig tartó utazás után érkezett Szahalinra, ahol mintegy 10 000 fegyenc egyenkénti összeírását végezte el. Három havi megfeszített munka után, Ázsiát körülhajózva tért vissza Odesszába és onnan Moszkvába. Nem sokkal később Szuvorin társaságában nyugat-európai körútra indult. Bár Szuvorin és lapja nyíltan kormánypárti volt, kemény vitáik ellenére Csehov szellemi társának érezte őt és 15 évig kitartott mellette. Végül a franciaországi [[Alfred Dreyfus#A Dreyfus-ügy|Dreyfus-per]] kapcsán szakított teljesen Szuvorinnal.
 
A városi életet egyre nehezebben viselte, a természethez és az egyszerű emberekhez közel akart élni. 1892-ben Moszkvától kb. 100&nbsp;km-re, Melihovo faluban birtokot vásárolt és szüleivel együtt odaköltözött. Bekapcsolódott a helyi egészségügyi- és iskolaügyi szervek munkájába, felújította az orvosi praxist, részt vállalt a [[kolera|kolerajárvány]] elleni védekezésben; a parasztok gyógyítását ingyen végezte. A gyógyítás, az önkéntes társadalmi feladatok ellátása mellett írói munkássága a tetőpontra ért. Melihovóban készült el egyik legismertebb prózai műve, a ''6-os számú kórterem'', itt írta egyebek mellett a ''Szahalin''-szociográfiát, a ''Három év'' és az ''Életem'' című kisregényt, valamint egészen újszerű drámáját, a ''Sirály''t.
 
A ''[[Sirály (dráma)|Sirály]]'' 1896. őszi bemutató előadása azonban, valamint az 1898-ban írt ''Az erdő szelleme'' című darabja megbukott. A ''Sirály'' bukása rendkívül megviselte, nem is akart többé drámát írni. Miután találkozott az akkor alakuló moszkvai Művész Színház vezetőivel, [[Konsztantyin Szergejevics Sztanyiszlavszkij|Konsztantyin Sztanyiszlavszkijjal]] és Nyemirovics-Dancsenkóval, megváltoztatta elhatározását, munkásságuk ettől fogva jelentős mértékben összefonódott. A Művész Színházban nagy sikerrel mutatták be a ''[[Sirály (dráma)|Sirály]]''t, ez a színház vitte sikerre a ''[[Ványa bácsi]]''t (1899), a ''[[Három nővér]]''t (1901) és a ''[[Cseresznyéskert]]''et (1904) is. 1901-ben Csehov feleségül vette [[Olga Leonardovna Knipper-Csehova|Olga Leonardovna Knipper]] (1868–1959) színésznőt, aki nagy sikerrel játszott a szerző darabjaiban.
 
1897 tavaszán betegsége súlyosbodott. Változtatni kényszerült hajszolt életmódján, orvosai tanácsára Délen kellett élnie. Szeptembertől nyolc hónapig [[Nizza|Nizzában]] volt, a következő télen a [[Krím|Krím-félsziget]]en, [[Jalta|Jaltában]] tartózkodott. Itt telket vásárolt és egy évvel később már saját újonnan épült házában töltötte a téli hónapokat, közben vágyakozva gondolt Moszkvára és a színházi szezonban ott fellépő feleségére. Művei összegyűjtésén és két utolsó drámáján dolgozott. Bár egyre kevesebbet írt, ekkor keletkezett a ''Szakadékban'' című kisregénye és egyik legszebb elbeszélése, ''A kutyás hölgy''. 1900-ban Csehovot az akadémia tiszteletbeli tagjává választották ([[Lev Nyikolajevics Tolsztoj|Tolsztojjal]] és [[Vlagyimir Galaktyionovics Korolenko|Korolenkóval]] együtt), de két évvel később megvált tagságától tiltakozásul, amiért [[Makszim Gorkij]] a már megszavazott akadémiai tagságot mégsem kaphatta meg.
43 115

szerkesztés