„Roberto Rossellini” változatai közötti eltérés

A háború után készült első filmjeinek középpontjában az emberi szenvedés állt. Igaz ez a Róma, nyílt város utáni első filmjére, a ''PaisáPaisà''ra is ([[1946]]), amely hat dokumentarista epizódon keresztül követi a szövetséges csapatok előrenyomulását [[Szicília]] felől [[Nápoly]]on és Rómán át a [[Pó]] deltájáig. A rendező elsősorban az olasz emberek és az amerikaiak katonák, a különböző világszemléletek és kultúrák találkozásának akart emléket állítani. Rossellini hőse ebben a filmben is a mindennapi ember, legyen az partraszálló amerikai katona vagy római kurtizán.

A PaisáPaisà forgatásán [[Federico Fellini]] is dolgozott. Így emlékezett vissza Rossellinire: ''"Tiszta szemmel hagyatkozott rá a valóság ellentmondásaira, természetes módon kapta el a távolságtartó közöny és a félszeg odaadás közti nehezen kitapintható és könnyen összetéveszthető pontot, s ez tette lehetővé, hogy a valóságot a maga teljességében fogja meg és rögzítse, egyszerre lásson kívülről és belülről, fényképezze a levegőt a dolgok körül, fedje fel az élet megragadhatatlan, titkos, mágikus lényegét".''<ref>Federico Fellini, Mesterségem a film {{ISBN|963-2820-59-2}}</ref>

Az 1960-as évektől kezdve Roberto Rossellini a televíziózás felé fordult. Számos filmet készített, köztük a ''XIV. Lajos hatalomra jutása'' című alkotást a francia tévének [[1966]]-ban. Később a nyugati világ művészeiről, feltalálóiról, filozófusairól forgatott. Ezek közé tartozik a ''Szókratész'' vagy a ''Cosimo Medici kora''. Ebben az időszakban "szokott„szokott rá"rá” a svenkekre és rászűkítésekre, aminek az volt a célja, hogy általuk semlegesen mutassa be a történéseket.<ref>Thompson-Bordwell, A film története, 395. oldal {{ISBN|978-9639-651-45-6}}</ref>

* Paisa ''(Paisà)'' (1946)