„Teleki Sándor (honvédtiszt)” változatai közötti eltérés

Mikor [[1848]]-ban a hazának szüksége volt a harcosokra, maga gróf Teleki Jánosné Mikes Erzsébet grófnő küldte fiát, a későbbi ezredest: "''Menj fiam, a hazának nagyobb szüksége van rád, mint nekem; de előbb gyónj meg, hogy, ha elesel, nyugodtan sirathassalak meg''". [[1848]]-ban Kővárvidék főkapitánya lett; a rajongó ifjú azonban beállt közhonvédnek a 10-ik [[1848–49-es honvédsereg|honvédzászlóaljba]], ezzel ment le [[Nagybecskerek|Becskerekre]] a [[szerbek]] ellen harcolni, ahonnan [[Kossuth Lajos]] felhívta [[Pest (történelmi település)|Pest]]re, majd annak kérésére újra [[Erdély]]be ment mint kővári főkapitány és [[kormánybiztos]], ahol [[Bem József|Bem tábornok]] előbb őrnaggyá, majd ezredessé nevezte ki, majd az erdélyi hadsereg felügyelőségét bízta rá. Több csatában is részt vett. [[Kissajó]]nál negyed magával háromszáz fegyveres [[románok|románon]] törte magát keresztül. Jelen volt a [[világosi fegyverletétel]]nél, ahonnan az [[aradi vár]]ba börtönözték be, onnan azonban sikerült megszöknie, ekkor az [[arad vármegye|arad]]i, [[békés vármegye|békésBékés]]i és [[csongrádCsongrád vármegye]]i tanyákon bujkált és mint Knicsanin [[szerbek|szerb]] tábornok kocsisa jutott [[Belgrád]]ba s onnan [[Isztambul|Konstantinápolyba]]. Ez alatt itthon a császári haditörvényszék halálra és jószágvesztésre ítélte s „[[in effigie]]” föl is akasztatta.<ref>[http://mno.hu/migr_1834/jelkepes_akasztas-339560 Jelképes akasztás Teleki Sándor, a magyar D’Artagnan és a reménytelenül szép szabadság], mno.hu</ref>