„Levéltelen bajuszvirág” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a {{Sablon:Taxonbar}} terítése, tizenkettedik fázis (WP:BÜ), apróbb javítások |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
20. sor:
==Megjelenése==
[[Fájl:415 Epigogium aphyllum.jpg|140px|bélyegkép|bal|Ábrázolása a ''Bilder ur Nordens Flora'' svéd botanikakönyvben]]
A levéltelen bajuszvirág
Júniustól októberig
Termése 8-10 mm-es [[Termés#Toktermés (capsula)|toktermés]].
Kromoszómaszáma 2n=68.
28 ⟶ 30 sor:
Hasonló faj a jóval gyakoribb, szintén korhadéklakó [[fenyőspárga]] ''(Monotropa hypopytis)'', amelynek azonban más a virágszerkezete; valamint a jóval tömöttebb virágzatú, kéthasábos mézajkú [[madárfészek kosbor]] ''(Neottia nidus-avis)''.
==Elterjedése==
Széles elterjedésű eurázsiai faj, de sehol sem gyakori. Európában leginkább [[Skandinávia|Skandináviában]] elterjedt, de nagyobb populációi előfordulnak a [[Pireneusok]]ban, az [[Alpok]]ban, az [[Appenninek]]ben, [[Görögország|Észak-Görögországban]] és a [[Krím]]ben. Kelet felé Oroszországon és Szibérián át egészen [[Kamcsatka|Kamcsatkáig]] és [[Japán]]ig terjed, megtalálható a [[Himalája|Himalájában]] és [[Tajvan (sziget)|Tajvanon]] is. Elterjedési területét nehéz meghatározni, mert csak néhány évente virágzik és virágai akkor sem feltűnőek. Magyarországon a [[Bükk (hegység)|Bükkben]], a [[Bakony]]ban, a [[Kőszegi-hegység]]ben, a [[Visegrádi-hegység]]ben, a [[Mecsek]]ben és a [[Zselic]]ben
==Életmódja==
A levéltelen bajuszvirág hegyvidéki növény, a nyirkos, savanyú vagy semleges kémhatású talajt kedveli. Élőhelyein a talaj pH értéke 4,6-7,6 között változott (átlagosan 6,3). Völgyek, szurdokok aljában, patak mentén,
Nagyon jó vízellátottságú helyeken évente is virágozhat, de jellemzőbb, hogy csak a csapadékos években, általában 5-7 évente bontja ki virágait; feljegyezték hogy akár 40-50 évig is rejtve maradhat. Képes a talajban is virágozni, de nem ismert, hogy ilyenkor érlel-e magot. A virágzati hajtáskezdemény előző év késő őszén jelenik meg a gyöktörzsön, majd megfelelő időjárási viszonyok esetén viszonylag rövid idő alatt fejlődik ki a szára és virágzata, amely 1-2 hétig nyílik. Június és október között virágozhat, átlagos középnapja július 21. Sarkantyúja nektárt termel, beporzását rovarok (főleg poszméhek) végzik. Az orchideáknál szokásos virágcsavarodás (reszupináció) ennél a fajnál nem megy végbe, így a bibe a pollenek fölött helyezkedik el, emiatt önbeporzás csak bimbóként lehetséges. Különböző mérések szerint a megtermékenyülési arány 48-73% közötti. A toktermések mesterséges beporzást követően a 18 napon már beértek és még ki nem száradt állapotban kezdtek felnyílni. A virágzást követően négy héttel a növény szára már elhal. A rizómából kinyuló vékony, hosszú indái révén vegetatívan is szaporodhat.
[[Fájl:Epipogium aphyllum flowers.jpg|150px|bélyegkép|Virága]]▼
▲A levéltelen bajuszvirág hegyvidéki növény, a nyirkos, savanyú vagy semleges kémhatású talajt kedveli. Völgyek, szurdokok aljában, patak mentén, bükkösökben, gyertyános-tölgyesekben, esetleg fenyvesekben él. Mikoheterotróf faj, vagyis a számára szükséges tápanyagokat különböző gombafajok [[micélium]]ából szerzi be, amely teljesen behálózza rizómája szöveteit. A vizsgálatok alapján a bajuszvirág susulykákhoz, fakógombákhoz, tinórukhoz, tejelőgombákhoz vagy szemölcsösgombákhoz egyaránt kapcsolódhat.
==Természetvédelmi helyzete==
Magyarországon eddig összesen 14, 1990 után 8 állományát mérték fel, visszaszorulása 43%-os. Az állományok jellemzően nagyon kicsik, csak egy vagy néhány tő ismert. Teljes hazai egyedszáma néhány tíz lehet. 1982 óta fokozottan védett, eszmei értéke 100 000 Ft.
<gallery>
Epipogium aphyllum 2-Reichenhall.JPG|Habitusa
Epipogium aphyllum Luxembourg 060.jpg
Epipogium aphyllum flowers.jpg
Epipogium aphyllum (as Epipogium gmelinii, spelled Epipogon gmelini) - Curtis' 80 (Ser. 3 no. 10) pl. 4821 (1854).jpg|Ábrázolása egy angol botanikakönyvben (1854)
</gallery>
== Kapcsolódó cikkek ==
*[[Magyarországon védett és fokozottan védett növények listája]]
==Források==
*Molnár V. Attila: Magyarország orchideáinak atlasza. Kossuth Kiadó, Budapest, 2011 {{ISBN|978-963-09-6694-8}}
*Lin Taylor, David L. Roberts: [http://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1111/j.1365-2745.2011.01839.x/pdf Biological Flora of the British Isles: Epipogium aphyllum Sw.] ''Journal of Ecology'' 2011, 99, pp. 878–890
*[http://www.arkive.org/ghost-orchid/epipogium-aphyllum/ Ghost orchid ''(Epipogium aphyllum)''] ''ARKive.org''
|