„Német Demokratikus Köztársaság” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Visszavontam Martin20020129 (vita) szerkesztését (oldid: 21006129) Címke: Visszavonás |
|||
148. sor:
| align="left" | [[Suhl kerület|Suhl]] || 3856 km² || 8 tartományi körzet, <br />1 városi körzet|| 358
|}
== Gazdasága ==
Az új kelet-német állam alig néhány évvel a második világháború befejezése után jött létre, ezért örökölte a háború pusztításait is, amelyek nagyon súlyosan érintették a keleti német tartományok infrastruktúráját és mezőgazdaságát egyaránt. Ráadásul az állam a Szovjetunió felé jóvátételt is kellett fizetnie. A háborús emberveszteség miatt nagy hiány volt szakmunkásokban, mezőgazdasági dolgozókban, értelmiségiekben, egyéb szakemberekben. A szovjet Vörös hadsereg ráadásul leszerelte a még megmaradt üzemeket és az eszközöket Oroszországba szállították.
Az [[1950-es évek]]ben az NDK főleg mezőgazdasági és ipari termékek formájában fizette a jóvátételt. Sztálin rendelkezésének megfelelően a németek elvesztették [[Szilézia|Alsó-Sziléziát]], az ottani szénbányákat és a fontos Stettin (ma [[Szczecin]]) kikötőjét, amelyet Lengyelország kapott meg.
Mint szocialista ország az NDK is központi [[tervgazdálkodás]]t folytatott, mint a Szovjetunió. Az ország [[1950]]-ben tagja lett a [[Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa|Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának]]. [[1985]]-re az állami vállalkozások (kollektívák) a nettó nemzeti jövedelem több mint 96%-át tették ki. Az áruk és szolgáltatások stabil árának biztosítása érdekében az állam az alapellátási költségek 80%-át fizette. A becslések szerint [[1984]]-bem az egy főre jutó jövedelem 9 800 dollár volt (ez napjainkban már 22 600 dollárnak felel meg). [[1976]]-ben a [[GDP]] átlagos éves növekedése 5% volt. Ezáltal az NDK számított a keleti blokk leggazdagabb országának egészen [[1990]]-ig.
Az NDK jelentős exportot bonyolított le olyan termékekből, mint az autó, karóra, kamera, vadászpuska, írógép, stb. A [[Trabant]] márka az NDK státusz szimbóluma lett és mai napig nagy kultusz övezi. Ugyancsak népszerű volt a [[Wartburg (autómárka)|Wartburg autómárka]].
Az [[1960-as évek]]ig nagy volt a hiány az NDK-ban olyan alapvető élelmiszerekből, mint kávé vagy a cukor. Sokan nyugati rokonok segítségével szerezték be az ilyen árukat, vagy pedig illegális úton, esetleg akkor, ha rendelkeztek külföldi valutával (elsősorban dollárral). Ezeket az árucikkeket gyakran rendelték postai úton pl. [[Dánia|Dániából]].
Az NDK kormánya politikai eszközökként használta fel a pénzt és az árakat, amely az alaptermékek és szolgáltatások széles köréhez nyújtott magas támogatási árat, amit ún. "második fizetési csomag"-nak hívtak. Az erőltetett termelési mechanizmus, a rossz gazdaságpolitika és egyéb okok végül kikezdték a kelet-német márka erejét, ezért a lakosság egyre inkább nyugat-német márkát igyekezett beszerezni. Idővel a kelet-német gazdaság erősen függött külföldi, többek között nyugat-német kölcsönöktől, mert a tőkeerőt csak az ottani fizetőeszköz jelentette.
Nyugati kommentárok kritizálták a kelet-német munkamorált is. Sokan ugyanis nagyon könnyen juthattak jól fizető állásokhoz, ha teljesítették a [[Német Szocialista Egységpárt]] elsődleges kritériumát, amely a párthoz való feltétlen hűséget jelentette. A hozzáértés vagy szakképzettség teljesen másodlagos szempontnak számított.
A munkaerő-, illetőleg szakemberhiány pótlására [[1963]]-tól az NDK egy sor titkos nemzetközi megállapodást kötött, így a legkülönfélébb országokból szerzett be ideiglenes dolgozókat. [[1989]]-ben több mint 100 ezer külföldi dolgozó volt az NDK-ban. A pótlás többek között Lengyelországból, [[Kuba|Kubából]], [[Angola|Angolából]], [[Magyarország]]ról, [[Észak-Vietnám]]ból, [[Albánia|Albániából]] és [[Mozambik]]ból. Néhányan ezen munkások közül tartósan letelepedett az országban és az NDK felbomlása után is ott maradt.
== Jegyzetek ==
| |||