„Páger Antal (színművész)” változatai közötti eltérés

Gyermekkorában a [[zene]] és a [[festészet]] érdekelte, később fordult a [[Színházművészet|színház]] felé. Csizmadia apja nem pártolta fia művészi érdeklődését, összetörte [[hegedű]]jéthegedűjét és festőállványát is (Páger 45 évig nem vett újra ecsetet kezébe).

Az [[első világháború]] alatt az [[OlaszországOlasz front (első világháború)|olasz fronton]]ban szolgált. Utána visszakerült társulatához [[Székesfehérvár]]ra ([[1919]]–[[1922]]), majd játszott [[Kecskemét]]en ([[1922]]–[[1924]]), [[Pécs]]ett ([[1924]]–[[1925]]). [[Nagyvárad]]on egy évadon keresztül, az [[1925]]–[[1926]]-os évben, majd [[1926]] és [[1930]] között a [[Szeged]]i Nemzeti Színház tagja volt. [[Szeged]]ről Beöthy hívta [[1931]]-ben [[Budapest]]re, ahol kezdetben az Andrássy úti Színházban, majd a Magyar Színházban töltött el egy-egy munkával teli évadot. Hamarosan sztárnak számított: 1937 és 1939 között a [[Vígszínház]]ban akkoriban horribilisnak számító gázsit, fellépésenként 250 [[Magyar pengő|pengő]]t kapott.

A színházi szerepek mellett kedveltté vált a filmszakmában is. [[1932]]-ben lépett először a felvevőgép elé. [[Kabos Gyula|Kabos Gyulával]] és [[Dajka Margit]]tal a főszerepben eljátszotta a "''Piri mindent tud"'' című film egyik főszerepét, ám a filmvígjáték a jó poénok ellenére anyagilag megbukott. Úgy gondolta, hogy többé már senkinek nem kell a filmszakmában. Ám több mint kétszáz filmet, tévéjátékot forgatott élete során. Megsokasodott filmszerepei közepette végezte színpadi feladatait. Pontos, korrekt munkáját, ugyanakkor hallatlan mély belső átéléssel megformált szerepeit megszerette a filmszakma, s a közönség kedvencévé is vált, így egyre több filmes feladatot kapott. Az [[1944]] előtti filmek legtöbbet foglalkoztatott színészeinek egyike volt. „Rengeteget dolgoztam, de megkértem, és meg is adták, ami kijárt” – vallotta egy riporteri kérdésre. A magyar filmgyártás akkori rendszere a kevés próbával tökéletes alakításokat és a kevés korrektúrát, új felvételt igénylő színészi munkát értékelte a leginkább, mert egy-egy felvétel elhúzódása a magas kauciók és stúdióbérlési felárak folytán jóval nagyobb előállítási költséget jelentettek, így a kezdők bizonytalankodására nem, vagy csak alig volt lehetőség. A filmvállalkozók inkább vállalták a magasabb, ún. sztárgázsit is, mint a néhány napos felvételcsúszást. Talán ennek a rendszernek köszönhetően jelentek meg annyiszor a filmvásznon az akkori idők legnagyobb színészei, így közöttük Páger is.