„Michael Caine” változatai közötti eltérés

A kilencvenes éveket Caine egy vígjátékkal, a [[Telitalálat]]tal ''(Bullseye)'' kezdte, [[Roger Moore]] társaként. [[1993]]-ban ismét csorbát szenvedett karrierje, hiszen szerepelt a [[Steven Seagal]] által rendezett [[Lángoló jég]] című akciófilmben, amely a következő évben hatalmasat bukott. [[1995]]-ben az [[Éjféli ügynök]] ''(Midnight in St. Petersburg)'' című kémfilmben bukkant fel, utoljára öltve magára az általa évtizedek óta játszott Harry Palmer karakterét. Két évvel később [[Jack Nicholson]] oldalán játszott [[A nyakék nyomában]] ''(Blood and Wine)'' című fekete komédiában. A film ugyan nem hozta el a várt sikert, Caine-t azonban díjjal jutalmazták a [[San Sebastián Nemzetközi Filmfesztivál]]on. [[1997]]-ben előbb a Mandeláról készült tévéfilmben szerepelt, mint F.W. de Klerk, majd egy szintén televíziós filmben a [[Nemo kapitány és a vízalattivíz alatti város (film, 1997)|Nemo kapitány és a víz alatti város]]ban a címszereplőt keltette életre. [[1998]]-ban a [[Little Voice]]ban nyújtott alakításáért megkapta pályafutása eddigi utolsó [[Golden Globe-díj]]át, de a [[British Academy of Film and Television Arts|BAFTA-díj]]ra is nevezték. [[1999]]-ben [[Lasse Hallström]] szerepet osztott rá az [[Árvák hercege]] ''(The Cider House Rules)'' című filmdrámában, amelyben szülészorvost formált meg nagy sikerrel, ismét nagy szakmai elismerést aratva; teljesítményét - immár másodjára - [[Oscar-díj]]jal jutalmazták.

| [[Nemo kapitány és a vízalattivíz alatti város (film, 1997)|Nemo kapitány és a víz alatti város]] (TV film)