„Lengyelország a felosztás korában (1795–1918)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Kurzív tartalmú zárójelek korr., ld.: WP:BÜ |
a kékít |
||
50. sor:
=== Napóleon támadása Oroszország ellen ===
{{bővebben|oroszországi hadjárat (1812)}}
I. Sándor orosz cárt aggasztotta Napóleon európai dominanciája. Amikor 1810 nyarán a francia marsallok egyike, [[XIV. Károly János svéd király|Jean Baptiste Bernadotte]], az orosz befolyási zónához tartozó Svédország királya lett, a svéd állam kilépett az Anglia elleni kontinentális blokád rendszeréből és a cár felvette a kapcsolatokat a német államokban szervezkedő franciaellenes ellenzékkel. Az orosz-francia szövetség felbomlott és az orosz vezérkar kidolgozta egy offenzív háború tervét.
Napóleon szintén nem tett le arról a szándékáról, hogy legyőzi Oroszországot és rákényszeríti azt a [[tilsiti béke]] betartására. Kelet-Poroszország (a volt [[Porosz Hercegség]]) és a Varsói Hercegség területein gyűjtötte össze a soknemzetiségű, majdnem 600 ezer főt számláló hadsereget (kb. 100 ezer lengyelt beleértve) az [[oroszországi hadjárat (1812)|Oroszország elleni hadjáratra]]. 1812. június 24-én átlépte a [[Nyeman (folyó)|Nyeman]] határfolyót, megkezdte hadjáratát. A császár utasítására, a Varsói Hercegség szejmje létrehozta a Lengyel Királyság Általános Konföderációját,<ref>Az I. Köztársaságban (I. ''Rzeczpospolita'') konföderáció volt a helyi vagy országos egyesület, amelyet nemesek, lelkészek vagy polgárok hoztak létre egy bizonyos cél elérése érdekében.</ref> amely meghirdette Lengyelország megújhodását és a felosztások során elvett tartományok visszacsatolását. [[I. Frigyes Ágost szász király|I. Frigyes Ágost]] herceg viszont átengedte a hatalmat a Hercegség minisztertanácsának.
A [[Vilnius|Vilna]] felszabadítása után (június) Napóleon megszerveztette a Litván Nagyfejedelem Ideiglenes Kormánya Bizottságát, amelynek a napóleoni hadsereg által elfoglalt litván-fehérorosz területeket kellett ideiglenesen igazgatnia. Lengyelek harcoltak a [[szmolenszki csata (1812)|szmolenszki csatában]] és [[borogyinói csata|Borogyinónál]], és elsőként vonultak be [[Moszkva|Moszkvába]]. A hadjáratból azonban kevesebb mint {{szám|24000|-en}} tértek vissza. Józef Poniatowski herceg visszavonult {{szám|30000|-es}} lengyel hadseregével Szászországba, amely Franciaország szövetségese volt. A herceg a [[lipcsei csata|lipcsei csatában]] esett el (1813. október 18-a), amikor a napóleoni hadsereg visszavonulását fedezte.
Napóleon veresége után, a Varsói Hercegséget orosz csapatok szállták meg, ami gyakorlatilag véget vetett létezésének. 1813 márciusában I. Sándor cár létrehozta a Hercegség Ideiglenes Legfelső Tanácsát, amelynek nagy összegű jóvátételt kellett behajtania az orosz hadsereg részére.
| |||