„Védőfolyosó” változatai közötti eltérés

A '''védőfolyosó''' vagy '''gyilokjáró''' a [[középkor]]i [[vár]]építészetben a védőfalak koronáján végigfutó [[folyosó]] vagy egymástól [[lépcső]]kkel eltagolt folyosórendszer, amelyen [[ostrom]] idején a vár védői közlekedtek, illetve biztosították a vár védelmét. A várfal koronája jellemzően 8 méteres magasságban húzódott, minimális szélessége 1,6 méter körül alakult, de gyakran [[konzol (befogott tartó)|konzolok]] segítségével a vár belseje felé kiszélesítették, hogy ostrom idején megkönnyítsék a védőfalon való mozgást, a várvédelem gyors átcsoportosítását. Ritkán előfordult a védőfolyosó kifelé történő kiszélesítése is, ennek egyik tipikus példája a középkori [[Budai Várnegyed|budai vár]] nyugati oldala, ahol [[gyámkő|gyámkövek]] segítségével befelé és kifelé egyaránt 1,4–14-1,4 méterrel bővítették ki a védőfal síkjából ily módon kiugró homlokzatú gyilokjárót. Gyakorta a gyilokjárót nem magán a koronán, hanem a korona magasságában, a védőfal belső oldalán végigfutó egyszerű, ácsolt gerendafolyosóként alakították ki. Külső oldalát jellemzően 0,6 méter széles kőfalazatú és 2 méter magas védőpártázat, védőoromzat határolta, amelyen ferde síkokkal kiképzett, az ostromoldal felől nehezen hozzáférhető, felül nyitott kilövőnyílásokat, teljesen zárt és szűk lőréseket, szuroköntőket stb. alakítottak ki, így fokozva a vár védelmi erejét. A pártázat záradékának kialakítása lehetett egyenes vonalú, de gyakran csipkézett, fogazott, sőt, íves tetejű védőoromzattal is találkozni. Rendszerint felül nyitott építmények voltak, de a védelmi erő fokozása érdekében nem volt ritka a gyilokjárók befedése sem.