„Párosujjú patások” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
DenesFeri (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
33. sor:
 
A '''párosujjú patások''' ''(Artiodactyla)'' az [[emlősök]] ''(Mammalia)'' [[osztály (rendszertan)|osztályának]] egy [[rend (rendszertan)|rendje]]. 4 alrend, 10 [[Család (rendszertan)|család]] és mintegy 244 ma élő [[faj]] tartozik a rendbe. A legújabb [[genetika]]i alapú rendszertan a párosujjú patásokat és a [[cetek]]et ''(Cetacea)'' a ''Cetartiodactyla'' nevű új közös rendszertani csoportba sorolja.
 
A [[kérődzők]] [[Hímnem (biológia)|hímjét]] a ''bika'', ''bak'' vagy ''kos'', [[Nőnem (biológia)|nőstényét]] többnyire a ''tehén'', kicsinyét pedig a ''borjú'', ''gida'' vagy ''bárány'' szóval jelöljük. A [[tevefélék|tevealakúaknál]] a hímet a ''csődör'', a nőstényt a ''kanca'', a fiatal állatot pedig a ''csikó'' szóval jelöljük. A [[disznóalakúak]]nál a ''kan'', ''koca'' és ''malac'' elnevezések használatosak, kivéve a [[vízilófélék]]et ''(bika'', ''tehén'' és ''borjú)''.
 
Az ebbe a rendbe tartozó fajok testsúlya a földről megemelkedő 3. és 4. ujj hegyén, valamint a kéz- és lábtőcsontokon nyugszik. A párosujjúak tehát e tekintetben párhuzamosan fejlődtek a [[lófélék]]kel, de közelebbi rokonságban nem állnak velük. Lábfelépítésük különös előnye, hogy a földdel érintkező csekély felület és a kemény [[Pata (állattan)|paták]] gyors futást tesznek lehetővé, ugyanakkor a két egymást kiegészítő patafél biztos fogást eredményez. Egyes fajok meredek terepen is jól másznak, amihez hasonlót egyetlen lófélénél sem tapasztalhatunk. A 3. és 4. ujj végén lévő patát képesek kissé egymás felé fordítani, szétterpeszteni, lejtőn pedig oldalvást dönteni, tehát jobban alkalmazkodik a terephez, mint a lovak patája. Nem utolsósorban ennek tudható be, hogy a párosujjúak jóval többféle élőhelyet hódítottak meg, a nyílt, füves pusztáktól és szavannáktól a sűrű aljnövényzetű [[erdő]]kön át a hegységekig. A fajok sokfélesége messze felülmúlja a lófélékét, amelyek csupán egyetlen leszármazási ágat képviselnek. Testfelépítésük is igen változatos. A legkisebb faj úgy 2 [[kilogramm]]ot, a legnagyobb 3200 kilogrammot nyomhat, míg a lóféléknél jóval szűkebb ez a tartomány, 80 és 350 kilogramm között van.
41 ⟶ 39 sor:
 
Az [[Európa|Európában]] előforduló három ide tartozó család képviselőinek fején olyan képződmények láthatók, amelyek a fajok, illetve fajtársak közötti összetűzésekben fegyverként használatosak. Ezek legtöbbször másodlagos nemi jellegnek számítanak, a nőstényeknél hiányoznak, vagy pedig a hímekéhez képest alulfejlettek. A disznóféléknél [[agyar (fog)|agyar]]rá megnövő [[szemfog]]akat találunk, szintúgy a [[Kína|Kínából]] betelepített [[víziőz]]nél, az őzeknél és szarvasoknál egyébként szokásos [[agancs]] helyett. A [[tülkösszarvúak]] családjában a fejoldalon lévő homlokcsapokon különböző alakú [[szarvtülök|szarvtülkök]] nőnek. A [[szarvasfélék]]nél a homlokcsont nyúlványából agancsok fejlődnek, amelyek a szarvakkal ellentétben évente megújulnak. E két utóbbi család tagjai szinte kizárólag [[növények]]en élnek, amelyeket kérődzés útján és bendőmikrobáik segítségével rendkívül jól hasznosítanak. Összetett gyomrukban a nehezen emészthető [[cellulóz]]t is képesek lebontani és felvehetővé tenni.
 
A [[kérődzők]] [[Hímnem (biológia)|hímjét]] a ''bika'', ''bak'' vagy ''kos'', [[Nőnem (biológia)|nőstényét]] többnyire a ''tehén'', kicsinyét pedig a ''borjú'', ''gida'' vagy ''bárány'' szóval jelöljük. A [[tevefélék|tevealakúaknál]] a hímet a ''csődör'', a nőstényt a ''kanca'', a fiatal állatot pedig a ''csikó'' szóval jelöljük. A [[disznóalakúak]]nál a ''kan'', ''koca'' és ''malac'' elnevezések használatosak, kivéve a [[vízilófélék]]et ''(bika'', ''tehén'' és ''borjú)''.
 
== Rendszerezés ==