„Draskóczy Ede (ügyvéd, 1891–1945)” változatai közötti eltérés

Szülei: [[Draskóczy Ede (lelkész)|Draskóczy Ede]] (1860–1935) lelkész és Ott Emma voltak. Általános és középiskolai tanulmányait [[Makó]]n végezte el. Főiskolai tanulmányait [[Kecskemét]]en, a református jogakadémián végezte el. Ezt követően egy évet [[Bécs]]ben tanult, majd 1913-ban diplomázott a [[Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem|kolozsvári egyetem]] jogi karán. 1916-ban [[Óbecse|Óbecsén]] volt joggyakornok. Az 1920-as években bekapcsolódott a vajdasági irodalmi életbe. 1922 őszétől a ''[[Tiszavidék]]'' főszerkesztője volt,<ref>Mely lap az ''[[Óbecsei Újság]]'' hetilap jogutódja volt és 1920 február elsejétől vette fel lapcímként a ''Tiszavidék'' nevet. Miután 1922 szeptemberében meghalt a lap szerkesztője, [[Bácskay Bódog]], ideiglenesen [[Tihanyi Ernő]] vette át a lap irányítását és 1922. október 22-től jegyezte felelős szerkesztőként a lapot Draskóczy Ede. Lásd: [[Mák Ferenc]]: [http://adattar.vmmi.org/fejezetek/1091/02_eloszo.pdf Draskóczy Ede története. 16-18. p.]</ref>, a lap 1934-ben bekövetkezett megszűnéséig. Kisebbség-politikai

írásait a [[Vajdasági Írás]] és a [[Kalangya]] is közölte .<ref>[http://marosvidek.hu/kiadasok/2012/1szam.pdf Tíz éves a Marosvidék kulturális folyóirat]</ref>. 1925-ben az Óbecsei Magyar Népkör elnöke lett. 1937-ben a második Szenteleky Társaságnak elnöke lett. 1944-ben családjával [[Budapest]]re menekült.