„Balaton-felvidéki Nemzeti Park” változatai közötti eltérés

 

=== Tihany ===

A nemzeti park területei közül legrégebben védett a [[Tihanyi-félsziget]] 16 km²-nyi területe. Itt jelölték ki [[1952]]-ben hazánk első [[tájvédelmi körzet]]ét, a [[Tihanyi-félsziget Tájvédelmi Körzet]]et. A félszigeten egykor működő vulkánok és hévforrások nyomaira bukkanhatunk, amilyenek például a bazalttufából a szél erejével formált különös alakú sziklák és az úgynevezett gejzírkúpok, melyek valójában nem igazi gejzírek, hanem hévforrások működése nyomán keletkeztek. A legismertebb forráskúp az Aranyház, mely a rajta élő sárga zuzmóról kapta nevét. A félsziget belsejében található két magas fekvésű katlan közül a déli közepén a Balaton vízszintjénél 25 méterrel magasabban terül el a Belső-tó, amelynek medre, csakúgy, mint a Külső-tóé, vulkáni működés nyomán alakult ki. A tihanyi beltavak vize kizárólag a helyben lehulló csapadékból származik.

 

 

=== Pécselyi-medence ===

A [[Pécselyi-medence|Pécselyi-medencére]] a természeti értékek mellett a hagyományos gazdálkodási módok, az öreg borospincék hangulata jellemző. A védett növények közül található itt nagyezerjófű, tavaszi hérics, mocsári nőszőfű és mocsári kosbor. Állatvilágából a védett madarak érdemelnek figyelmet, mint a [[gyurgyalag]] és a [[közép fakopáncs]].

 

 

=== Badacsony és a [[Tapolcai-medence]] ===

A nemzeti parkba beolvasztott [[Badacsonyi Tájvédelmi Körzet]] hazánk második [[tájvédelmi körzete]] volt. 1965-ben hozták létre, és 1978-ban hozzá csatolták a csupán két évvel azelőtt létesített [[Szentgyörgyhegyi Tájvédelmi Körzet]]et is.

 

 

== Tájvédelmi körzetek ==

 

 

=== Magas-bakonyi Tájvédelmi Körzet ===

{{Bővebben|Magas-bakonyi Tájvédelmi Körzet}}

Biológiai sokszínűsége és geológiai érdekességei miatt fontos. A felszín alatt számos barlang található, melyek közül kiemelkedik az [[Odvas-kői-barlang (Bakonyszücs)|Odvas-kői-barlang]], az [[Ördöglik-barlang]], valamint a Kis- és Nagy-Pénzlik. A [[Szömörke-völgy]]ben eredő Judit-forrás mésztufából álló gátsora pedig a bükki [[Szalajka-völgy]] képződményeihez hasonlítható. A terület legnagyobb részét gyertyános-bükkösök borítják. A legmagasabb részek magashegységi jellegűek, hegyi szillel, hegyi juharral és magas kőrissel. E társulás értékes madarai a [[fehérhátú fakopáncs]], a [[fekete gólya]], a [[holló]] és a [[kerecsensólyom]]. A cserjeszint jellemző növénye a télen is zöld babérboroszlán. A mélyebb völgyek jellemző fajai az erdei holdviola, a [[gímpáfrány]], a havasi turbolya és a [[farkasölő sisakvirág]]. Az Odvaskőháton él a hazánkban csak itt előforduló rozsnokképű árvalányhaj. A hűvösebb bükkösökben még találkozhatunk havasi cincérrel és alpesi gőtével. A Vörös János Séd-patakjában még kövi rák is van.

 

=== Somló Tájvédelmi Körzet ===

{{Bővebben|Somló Tájvédelmi Körzet}}

A magányos Somló a Marcal-medencéből emelkedik ki. A védettség célja a hegy tájképi, gazdálkodási és építészeti értékeinek együttes megóvása. A fokozottan védett hegytető a várrommal és bazaltsziklákkal gyönyörű, impozáns látványt nyújt.

 

=== Mura-menti Tájvédelmi Körzet ===

{{Bővebben|Mura-menti Tájvédelmi Körzet}}

Az osztrák-szlovén-magyar [[Mura]] folyó magyar szakasza legfrissebb tájvédelmi körzetünk, mely a Drávával együtt [[Európa]] egyedülálló természetes ártere, ahol a folyók maguk alakíthatják szabadon kanyargó medrüket, zátonyokat, szigeteket építve, partokat omlasztva, holtágakat leválasztva, éltetve a tájat. Az így kialakult értékes élőhelyek viszonylag természetes állapotban maradtak meg.

 

== Természetvédelmi területek ==

[[Fájl:Hévíz fürdő.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|A [[Hévízi-tó]]]]

[[Fájl:Erdős pihenőrész a balatonfüredi Koloska-völgyben.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|A [[Koloska-völgy]]]]

* ''Keszthelyi Kastélypark Természetvédelmi Terület'': a park mai nagysága mindössze 8 hektár. Már egy [[1769]]-es térképen is szerepelt bejelölve, de az angolpark kiépítése csak 1792-ben kezdődött. A mai élőkert és park végleges formáját [[Festetics Tasziló]] révén kapta.

* ''Látrány-puszta Természetvédelmi Terület'': míg az 1850-es évekig időnként összefüggő vízréteg borította, ma már csak a mélyebben fekvő helyek mutatják a közel természetes állapotot. Ritka növénye a [[tőzegpáfrány]] és a [[lápi csalán]]. A [[nagy póling]], a [[hamvas rétihéja]] és a kékbegy fészkelési területe.

* ''Sárosfői Halastavak Természetvédelmi Terület'': a Meggyes-erdő déli részén lévő halastavak főleg ornitológiai értéket képviselnek. A terület nem látogatható.

* ''Somlóvásárhelyi Holt-tó Természetvédelmi Terület'': a tavat valamikor lecsapolták, de a bukó visszatartó funkciójának köszönhetően a lápréten mindig áll a víz. Ennek köszönhetően a [[sás]], [[közönséges nád|nád]], bokorfüzek jól érzik itt magukat, és gazdag az állatvilága.