„Viking történelem” változatai közötti eltérés

Dánia neve, Danmark a dánok ''mark''ját, őrvidékét jelenti, mely szó fokozatosan az egész ország nevévé vált. Dánia szívét, [[Jütland]]ot a korai középkorban Dél-[[Schleswig]] meddő földjei teljesen elvágták a déli szomszédoktól, a [[szászok]]tól és a [[Szláv népek|szlávokt]]ól. A dánok előszeretettel és nagy tehetséggel közlekedtek a tengeren, így hódításaik iránya délnyugaton a fríz és frank partok felé, nyugaton pedig Anglia felé irányult.

 

 

A frank birodalmat [[843]]-ban a [[verduni szerződés]]ben felosztották, ami a vikingeknek kitűnő lehetőséget szolgáltatott az újabb támadásokra, megszállásra. Mikor már [[Párizs]]t fenyegették, [[II. Károly nyugati frank király|Kopasz Károly]] arra kényszerült, hogy a dánoknak ''danegeldet'', hadisarcot fizessen, vagyis megvásárolja a viszonylagos békét. Miután Angliában [[Nagy Alfréd]] sikeresen védekezett a vikingek ellen, azok inkább a kontinenst választották újabb rablóhadjáratuk színhelyeként, és [[878]]-tól kezdődően tizenhárom éven keresztül módszeresen végigdúlták Franciaországot, [[Flandria|Flandriát]], [[Belgium]]ot és [[Németország]] északi részét. Bár a franciák [[881]]-ben [[Saucourt]]-nál győzelmet arattak a dánok felett, ezt nem tudták kiaknázni, és [[III. Kövér Károly|Kövér Károly]] újra danegeldet fizetett. A viking hadjáratnak a [[892]]-es [[pestis]]járvány vetett véget, de [[896]]-ban újra megjelentek a [[Szajna|Szajnán]], s ekkor már nem a fosztogatás volt a céljuk: tudatos erőfeszítéseket tettek a gyarmatosításra.