„Reinitz Béla” változatai közötti eltérés

'''Reinitz Béla''' ([[Budapest]], [[1878]]. [[november 15.]]<ref>{{Cite web |url=https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3QS7-99G9-FT7T?i=370&cat=292437 |title=Születési bejegyzése a Pesti Izraelita Hitközség születési akv. 1606/1878. folyószáma alatt |accessdate=2019-12-01}}</ref> – Budapest, [[1943]]. [[október 26.]]) magyar zeneszerző, zenekritikus.

Reinitz Márk ügyvéd és Müller Laura (1853–1943)<ref>{{Cite web |url=https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-DR17-5MS?i=77 |title=Reinitz Márkné Müller Laura halotti bejegyzése a Budapest II. kerületi polgári halotti akv. 144/1943. folyószáma alatt |accessdate=2019-12-01}}</ref> fia. Jogi doktorátust és ügyvédi oklevelet szerzett, de ügyvédi gyakorlatot nem folytatott. 1906-tól 1917-ig a ''[[Népszava]]'', majd 1918-ban a ''Világ'' zenekritikusa volt. 1910 és 1918 között az Országos Munkásbiztosító Pénztár titkára. 1909. december 16-án jelentkezett a Martinovics páholyba, ahova 1910. március 31-én fel is vették. A modern magyar zene, [[Bartók Béla (zeneszerző)|Bartók Béla]] és [[Kodály Zoltán]] híve és lelkesítő támogatója írásaiban. Kiváló dal- és kabarékuplé-szerző, sanzonok híres zeneköltője, [[Ady Endre]] első megzenésítője, valamint később a baloldali mozgalmak szimpatizánsaként a munkásdal-irodalom egyik kiemelkedő alakja. 1919-ben, a [[Magyarországi Tanácsköztársaság|Tanácsköztársaság]] idején meggyőződésből és segíteni akarásból vállalt szerepet, a művészeti ügyek kormánybiztosa, az államosított színházak ügyvivője lett. Egyebek mellett ő szervezte meg ekkor azt a háromtagú zenei direktóriumot, amelynek a tagjai Bartók, [[Dohnányi Ernő|Dohnányi]] és Kodály voltak. A kommünben való érintettsége okán, az üldöztetések elől 1920-ban [[Bécs]]be emigrált, idővel német, osztrák és svájci városokban hangversenyezett.