„Timur Lenk” változatai közötti eltérés

Azt híresztelte magáról, hogy a mongol eredetű [[barlasz törzs]]ből származik. A barlaszok egykor [[Dzsingisz mongol nagykán|Dzsingisz kán]] fia, [[Csagatáj kán|Csagatáj]] hadjárataiban harcoltak [[Transzoxánia|Transzoxániában]] (ma [[Üzbegisztán]]), majd letelepedtek a meghódított és [[Csagatáj Kánság]]nak elnevezett területen. Timur apjáról, [[Turgai]]ról, aki a [[Csagatájidák]] szolgálatában Transzoxánia kormányzója volt, azt állította, hogy [[Karachar Nevian]]nak, Dzsingisz kán fiának ükunokája – külsőmás forrásokból inkább úgy tűnik, hogy [[Csahar Ajmak]] Nyugat-[[Afganisztán]]ban élt,letelepedett és eltürkösödött törzséből származott.

Timur [[1336]]-ban született a [[Szamarkand]]hoz közeli [[Kes]]ben (ma [[Sahr-e Szabz]]). Születése idején kezdődött a [[szerbedárok]] mozgalma, a mongolokkal szembeni ellenállás szövetsége. Apja [[1356]]-ban [[Transzoxánia]] uralkodója, [[Kazgan]]|Kazgan emír]] udvarába küldte, és az ő oldalán harcolt [[Huszajn Kert]] [[horászán]]i emír ellen. Apja halála és Kazgan meggyilkoltatása ([[1357]]) után Timur az utódviszályban a közeli [[Kasgar (település)|Kasgar]] kánja, [[Tugluk Temürt]] mellé állt.

Miután Tugluk Temürt 1361-ben elfoglalta a Szamarkandot, fiát, [[Iljász Hodzsa|Iljász Hodzsát]] nevezte ki Transzoxánia kormányzójává, és Timurt tette főminiszterévé. Timur azonban hamarosan szembefordult Iljász Hodzsával, majd elmenekült, és visszaállt sógora, Kazgan emír unokája, [[Huszajn emír]] oldalára. [[1364]]-ben együtt legyőzték Iljász Hodzsát. A szerbedárok által védett Szamarkandot [[1366]]-ban foglalták el, és jórészt meghódították Transzoxániát. [[1369]]-ben – mivel mindketten igényt tartottak a [[Maverannahr]] feletti hatalomra – Timur Huszajn ellen fordult, és [[április 8.|április 8-án]] Transzoxánia emírjévé kiáltotta ki magát. [[1370]]-ben tényleges összetűzések történtek, megostromolta Huszajn székhelyét, [[Balh]] városát. Seregében a horászáni előkelőség segédcsapatai is jelen voltak, mivel a fél Horászánt kezükben tartó szerbedárok leverését várták tőle. Huszajn meggyilkolása után Szamarkandban a „nagy emír” címet vette fel, mivel nem volt a Csagatáj-nemzetség tagja, ezért kán nem lehetett. Egy Csagatáj-nembéli árnyékkánt ültetett trónra, akinek nevében kormányzott, és a mongol birodalom újjáélesztőjévé kiáltotta ki magát. Fiai később már nem éltek a csagatáji legitimációval, de nem is a káni, hanem a [[Szultán|szultáni]] címet vették fel.

A következő évtizedben [[Dzsatah]] (Kelet-[[Belső-Ázsia|Turkesztán]]) és [[Hvárezmi Birodalom|Horezm]] kánjai ellen harcolt. [[Kasgar (település)|Kasgart]] [[1380]]-ban foglalta el. Fegyveresen támogatta [[Toktamis kán]]t (más átírásokban: ''Tokhtamis''), a Krím mongol kánját, amikor oroszok föllázadtak az [[Arany Horda]] kánja, [[Mamaj]] ellen, és az országából elűzött Toktamis Timur udvarában keresett menedéket. Timur csapatai elfoglalták [[Moszkva|Moszkvát]], és [[Poltava]] közelében szétverték a [[litvánok|litván]] sereget.

[[Perzsa Birodalom|Perzsiai]] hódításait 1383-ban (a mai [[Afganisztán]] nyugati részén található) [[Herát]] elfoglalásával kezdte meg. Perzsiában ez idő tájt kaotikus volt a helyzet: az [[Ilhánok|Ilhanida]] dinasztia néven ismert utolsó mongol uralkodócsalád kihalása – az utolsó ílhán, [[Abu Szaid]] halála ([[1335]]) – utáni [[Interregnum|interregnumban]] egymással vetélkedő és még belső ellentétekkel is sújtott dinasztiák marakodtak egymással, bármiféle összefogásra vagy számottevő ellenállásra képtelenül. [[Horászán]] és egész Kelet-Perzsia 1383–85-ben jutott Timur kezére (bár csak 1388-ban sikerült [[Urgencs]] városának bevételével végleg legyőzni Horezmet); [[Fársz tartomány]], [[Irak]], [[Azerbajdzsán]], [[Örményország]] és [[Grúzia]] pedig 1386 és [[1394]] között.

A közbenső időszakokban az immár az ''Arany Horda'' trónján ülő [[Toktamis kán|Toktamis]] ellen kellett harcolnia. Toktamis 1385-ben benyomult Azerbajdzsánba, 1388-ban pedig Transzoxániába, és sorra verte Timur hadvezéreit. Timur 1391-ben Toktamist üldözve elérte az oroszországiorosz [[Sztyeppe|sztyeppét]], ahol legyőzte és megfosztotta trónjától a kánt. Toktamis azonban újabb sereget toborzott, 1395-ben lerohanta a [[Kaukázus (régió)|Kaukázust]], de a [[Kura]] folyó mellett döntő vereséget szenvedett, ezután föladta a küzdelmet, Timur pedig mélyen benyomult az orosz területekre, újra elfoglalta és egy évig meg is tartotta MoszkvátMoszkva városát. Távollétében szerte Perzsiában lázadások robbantak ki uralma ellen, mire visszatért a meghódított területre, és kíméletlenül elfojtotta a felkeléseket. EgészA források szerint egész városokat törölt el a föld színéről, teljes lakosságukat kiirtotta és magas gúlákat emeltetett a halottak koponyáiból magas gúlákat emeltetett ([[Iszfahán]]ban állítólag 70 000 fogolyéból). A visszafoglalt Azerbajdzsán trónjára unokáját, [[Pír Mohamed]]et ültette.

Meghódította a [[Kuma]]-menti Magyarországot, [[Kaukázusi Magyarország|Kummagyariát]] is, aminekmelynek fővárosát, [[Budjonovszk|Magyart, ([[Mazsar]], [[Madjar]]; most:[[Budjonovszk)]]) [[1396]] januárjában szintén földig romboltatta.

A [[nikápolyi csata]] ([[1396]]) után [[Zsigmond magyar király|Zsigmond]], [[II. Manuél bizánci császár]] és a kisebb [[Anatólia|kisázsiai]] [[türkök|türk]] emírek is benne látták az egyetlen esélyt [[I. Bajazid oszmán szultán]] terjeszkedésének megállítására, ésígy egyik követséget a másik után küldték hozzá, kérve, hogy forduljon a törökök ellen. Timur eleinte elhárította ezeket a kéréseket, mert nem akart egy hozzá hasonlóan iszlám hitű uralkodóval háborúzni.