„László Ferenc (jogász)” változatai közötti eltérés

'''László Ferenc''' ([[Sepsiszentgyörgy]], [[1910]]. [[május 17.]] – [[Kolozsvár]], [[1992]]. [[május 5.]]) jogász, szerkesztő, [[László Ferenc (régész)|László Ferenc]] (1873-19251873–1925) régész fia, [[László Dezső (egyházi író)|László Dezső]], [[László Endre (jogász)|László Endre]], [[László Kálmán]] és [[László Zoltán (újságíró)|László Zoltán]] testvére.

Középiskolát szülővárosában végzett (1928), [[jog]]i doktorátust Kolozsvárt szerzett (1933). Joghallgatóként a Székelyek Kolozsvári Társasága (SZKT) főiskolás tagozatának egyik vezetője, majd az SZKT alelnöke (1932-331932–33). Az Erdélyi Fiatalok kiadóhivatali ügyintézője (1930-351930–35), társtulajdonosa, főmunkatársa (1933-401933–40). A [[Szentimrei Jenő]] szerkesztette kétnyelvű ''Napoca'' kőnyomatos lap belső munkatársa (1934-351934–35). [[Sepsiszentgyörgy]]ön ügyvéd, a sepsi református egyházmegye jogtanácsosa (1935-471935–47), az [[Magyar Népi Szövetség]] (MNSZ) háromszéki tagozatának elnöke (1947), majd a Központi Végrehajtó Bizottság tagjaként elnökségi titkára [[Bukarest]]ben (1948). Tanár a [[Babeș–Bolyai Tudományegyetem|Bolyai Tudományegyetem]] közigazgatás-szervezési katedráján (1948-511948–51), ahonnan politikai megbízhatatlanság ürügyén eltávolították. Nyugalomba vonulásáig a Metalul Roșu fémipari vállalat, majd a Könyvterjesztő Központ alkalmazottja. 1990-től az erdélyi református egyházkerület igazgatótanácsosaként működött haláláig.

Első írását az [[Erdélyi Fiatalok]] közölte (1931). A ''Székely Nép'', majd az [[Utunk]], [[Világosság (kolozsvári napilap)|Világosság]] munkatársa, művelődéstörténeti írásaival [[A Hét (folyóirat, 1970–1970–203)|A Hét]] hasábjain jelentkezett (1979-85). Közreműködésével jelent meg édesapja ''Táj és tudomány'' c. kötete (1978). Kezdeményezője az ''Erdélyi Fiatalok – dokumentumok, viták'' c. gyűjtemény kiadásának (1986), melyet [[Cseke Péter (irodalomtörténész)|Cseke Péter]]rel rendezett sajtó alá.

[[Kategória:MagyarRomániai magyar jogászok]]