„Szabó Mózes (irodalomtörténész)” változatai közötti eltérés

Középiskoláit szülővárosában és [[Zilah]]on végezte, ahol baráti kapcsolatba került iskolatársával, [[Ady Endre|Ady Endrével.]] A költőről őrzött emlékeit később több változatban is megírta, publikálta. 1906-ban a kolozsvári egyetemen szerzett latin–görög–magyar szakos tanári diplomát. [[Rákospalota|Rákospalotán]], [[Újpest (történelmi település)|Újpesten]], majd különböző budapesti iskolákban tanított. Az Országos Ismeretterjesztő Társulat és a nemi­ betegeket gyógyító 'Teleia' egyesület tagja, egy időben titkára volt. A [[Magyarországi Tanácsköztársaság]] idején részt vett a népművelési mozgalom megszervezésében és irányításában, emiatt a forradalom bukása után emigrálni kényszerült. 1921-ben szülőváro­sában telepedett le, a minorita főgimnázium tanára lett. Onnan 1923-ban Temesvárra költözött, ahol előbb a piarista gimnáziumban, majd a zsidó líceumban tanított. Tagja volt a temesvári [[Arany János Társaság]]nak.

Népművelési, tudománynépszerűsítő és [[pedagógia]]i cikkeit, [[irodalomtörténet]]i értekezéseit a ''Szabadhon'', ''Szilágysomlyó'', [[Temesvári Hírlap]] és különböző szaklapok közölték. Több klasszikus magyar író ([[Ady Endre|Ady]], [[Arany János (költő)|Arany]], [[Vörösmarty Mihály|Vörösmarty]], [[Tompa Mihály|Tompa]]) műveit dramatizálta és vitte színpadra diákjaival. ''Pákh Albert pályája'' c.című tanulmánya 1903-ban jelent meg [[Kolozsvár]]on. Lefordította [[Liviu Rebreanu]] ''Ciuleandra'' és ''Ion'' c.című [[regény]]eit, ezek folytatásokban a Temesvári Hírlapban jelentek meg.