„Jodál Gábor” változatai közötti eltérés

Szülővárosában a [[Tamási Áron Gimnázium|Római Katolikus Főgimnáziumban]] érettségizett (1930), Kolozsvárt szerzett jogi doktorátust (1937), majd [[Budapest]]en [[Kodály Zoltán]] és [[Siklós Albert]] tanítványa a [[Liszt Ferenc Zeneművészeti FőiskolaEgyetem|Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán]]. 1942 óta Kolozsváron élt. Színházi, majd főiskolai korrepetitor, 1948-tól a Magyar Művészeti Intézet, 1950-től a Gheorghe Dima Zenekonzervatórium tanára. Nyugalomba vonult 1977-ben.

Kamaraműveit választékos, jobbára posztimpresszionista harmónia- és színkezelés jellemzi, zenekari művei (Meseország kapujában, 1952; Szimfonietta, 1957; Divertimento, 1964) a Kodály-iskola nemzeti színezetű neoklasszicizmusát folytatják. Jelentős dal- és kórusszerző, alkotásai: ''Kilenc háromszólamú női kar'' és ''Hét dal'' [[Áprily Lajos]] verseire (194749), gyermekkarok [[Jancsik Pál]], [[Kányádi Sándor]], [[Kiss Jenő (költő)|Kiss Jenő]], [[Lászlóffy Aladár]], [[Létay Lajos (költő)|Létay Lajos]], [[Tamás Mária]], [[Veress Zoltán (író)|Veress Zoltán]] és más romániai magyar költők verseire, vegyeskarok [[Anavi Ádám]], [[József Attila]], [[Márki Zoltán]], [[Petőfi Sándor|Petőfi]], [[Tompa László]] és mások verseire (195061), Öt dal József Attila verseire (1964), ókínai és kortárs román költők verseinek számos megzenésítése.

Néhány cikkét [[A Hét (folyóirat, 1970–1970–2003)|A Hét]], [[Igaz Szó]], [[Utunk]] közölte. Vegyeskaraiból önálló kötetet adott ki a bukaresti Zenei Kiadó (1962), ''Szimfonietta'' című zenekari művét lemezre vette az [[Electrecord]] (1976), több kisebb műve jelent meg a Napsugár és a Művelődés hasábjain, valamint dal- és kórusgyűjteményekben.

[[Kategória:MagyarRomániai magyar zeneszerzők]]