„Alejo Carpentier” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Rakéta Regénytár linkelése (WP:BÜ), apróbb javítások |
|||
22. sor:
|aláírás=
}}
'''Alejo Carpentier''' ([[Lausanne]], [[1904]]. [[december 26.]] – [[Párizs]], [[1980]]. [[április 24.]]) francia apa és orosz anya házasságából született [[
==Életrajza==
A Carpentier család 1908 és 1909 között telepedett le Havannában.<ref name="Alejo Carpentier. Biografía">{{Cite web |url=https://www.cervantes.es/bibliotecas_documentacion_espanol/creadores/argel_alejo_carpentier.htm |title=Alejo Carpentier. Biografía |accessdate=2017-02}}</ref>
Eredetileg zenét és építészetet tanult, de [[1921]]-ben félbehagyta tanulmányait és újságírással kezdett foglalkozni.
[[1927]]-ben a diktátorellenes nyilatkozat aláírása miatt rövid időre börtönbe került. Egy évvel később a kubai Machado-diktatúra elől [[Párizs]]ba utazott, és több, mint tíz évig ott is élt. Itt szoros kapcsolatot ápolt a szürrealistákkal, részt vett [[André Breton]] ''Révolution Surréaliste'' nevű irodalmi kiadványának szerkesztésében.<ref
[[1933]]-ban [[Madrid]]ban kiadta első regényét, a kubai néger szokásokat tükröző, lukumi nyelvű címet viselő ''Ecue-Yamba-O''-t, ami annyit jelent: Dicsértessék az Isten.
1939-től 1945-ig újra Kubában, majd a forradalom győzelméig ([[1959]]) Venezuelában élt.
Hazatérése után Havannában egyetemi tanár, a Kubai Író- és Képzőművész Szövetség alelnöke, és a Kubai Országos könyvkiadó igazgatója lett.
1949-ben jelent meg az ''El reino de este mundo'' (Földi királyság) című regénye, mely a [[18. század]] végi [[Haiti]]n játszódik, a rabszolgalázadásokkal terhes időszakban. Eme regény előszavában fogalmazta meg, mit jelent a "csodás való" (lo real maravilloso): "a mi csodás valónk az, amit nyers állapotban, látensen, mindenütt jelenlévőként találunk meg egész Latin-Amerikában".<ref>{{Cite web |url=http://www.c3.hu/scripta/jelenkor/1998/09/17szamo.htm |title=APOKRIF IRATOK MÁGIKUS REALISTA REGÉNYEKRÕL |accessdate=2020-04-04}}</ref>
1959-ben ''Los pasos perdidos'' (Elveszett nyomok) című regénye lát napvilágot, melynek főhőse egy zenetörténész, akit ősi hangszerek felkutatására primitív törzsek közé küldenek, s a fizikai távolodása saját világától időutazást eredményez: középkor, majd a kőkorszak kultúrfokán élő emberek közé kerül az őserdőben.
63. sor:
*''Az idő háborúja. Elbeszélések''; ford. Lengyel Péter, Nagy Mátyás; Európa, Bp., 1979 ''(Európa zsebkönyvek)''
*''A kubai festészet 50 éve''; kiállításszerv. Kubai Kulturális Minisztérium, Kulturális Kapcsolatok Intézete, Szépművészeti Múzeum, bev. Alejo Carpentier, ford. Geskó Judit, kiállításrend. Oscar Morina, Cifka Péterné; Szépművészeti Múzeum, Bp., 1979
*''A hárfa és az árnyék''; ford. Tóth Éva; Magvető, Bp., 1982 ''([[Rakéta
*''Rendszerek és módszerek''; ford. Gulyás András; Magvető, Bp., 1982 ''(Világkönyvtár)''
*''A dolgok kezdete. Alejo Carpentier összes elbeszélése''; összeáll. Dobos Éva, ford. Dobos Éva, Lengyel Péter, Nagy Mátyás; Noran, Bp., 2001
|