Iskoláit szülővárosában végezte, [[Budapest]]en elkezdett [[jog]]i tanulmányait félbeszakítva újságíró lett. A [[Pécsi Napló]]nál (1912-161912–16) és a [[Szegedi Híradó]]nál (1914) dolgozott, majd [[Arad (Románia)|Arad]]on telepedett le, ahol a két [[világháború]] között számos [[erdély]]i lap munkatársává vált, köztük a [[Toll (romániai folyóirat)|Toll]], [[Zsidó Jövő]] c.című folyóiratok munkatársa. Szerkesztette és kiadta a mindössze 8 számot megért [[Fekete Macska (kiadvány)|Fekete Macska]] c.című könnyű fajsúlyú revülapot (1922-231922–23), e lap grafikáit és fejléceit [[Lóránt-Lassner Sándor]] rajzolta.
== Munkássága ==
Írt [[Költészet|vers]]eket, tárcanovellákat, [[operett]]- és slágerszövegeket, azonban mint műfordító volt a legfoglalkoztatottabb. Bemutatta [[magyar nyelv]]en a kortárs román költészetet ''Szerelmes kert'' c.című antológiájában (Arad 1924) és a klasszikus román líra jeles alkotásaival kiegészített kötetben, ''Klasszikus kert'' ([[Kolozsvár]], 1930). Ebben a Văcărescu család költő-tagjaitól Anghelig halad végig, a modernekből pedig Blaga, Crainic, Eftimiu, Minulescu költészetét kedveli leginkább. Nyersfordítás után, csekély nyelvismerettel fordított, saját nyilatkozata szerint inkább "a vers lelké"-nek visszaadására törekedett. Fordításaiban sajátosan keveredik fogékonysága a korszerűség iránt a könnyed szalonirodalmisággal. A hatásvadászó üzleti irodalom csábítása különösen tárcanovelláit tartalmazó kötetén (''Genovéva hercegnő bőre''. [[Temesvár]], 1923) érezhető, amelyben [[svájc]]i, [[Olaszország|olasz]] és [[franciaország]]i úti élményeiből merítve a világvárosok előkelő alvilágának figuráit elevenítette meg. Főleg a [[szexualitás|szexuális]] szenzációra építi könnyedséggel megírt történeteit, mintegy minősítve ezzel a sorozatot is, amelyben megjelent ''(Pán-Könyvtár)''. Verskötete: ''Ének két halotti maszkról'' (Arad 1926).
