„Reuss Sámuel” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Kékítés és lemaradt vessző pótlása
Nincs szerkesztési összefoglaló
8. sor:
|halál dátuma= [[1852]]. [[december 22.]] {{életkor-holt|1783|09|08|1852|12|22}}
|nemzetiség= [[Magyarok|magyar]]
|házastárs= Schulek Rozália. ([[Nagypalugya]], 1790. augusztus 18.–†[[Nagyrőce]], 1838. október 9.) [[Karaszkó]], 1810. november 21.
|gyermekek száma = 6
| gyermekei = Emília Karolina (1811–†18171811–1817)<br>Karolina Ludovika (1813–†18861813–1886 k.)<br>Gyula (1816–†18721816–1872)<br>Gusztáv Márton Sámuel (1818–†18611818–1861)<br>Lajos (1822
–†1905–1905)<br>Adolf Titus (1823–†19021823–1902)
|szakma= evangélikus lelkész<br>[[Néprajz|néprajz kutató]]kutató.
|aláírás=
|alsablon
20. sor:
== Életpályája ==
 
Reuss Sámuel életrajza Terray Gyula (1879–†19401879–1940) és fia [[Terray Barnabás]] (1919–†19911919–1991) kutatásai alapján.
 
Reuss Sámuel szülei Reuss (Reis) János II. ([[Szepesbéla]], 1754. szeptember 6.–†[[Zólyomlipcse]], 1822. november 27.) és Corony Mária. ([[Zólyomlipcse]], 1757.–†[[Zólyomlipcse]], 1834. április 2. 1782. k. Szüleinek nyolc gyermeke született, az első volt Reuss Sámuel.
 
Reuss Sámuel 1810. november 21-én nősült, felesége Schulek Rozália volt. Hat gyermekük született és öt gyermek érte el a felnőtt kort.
36. sor:
Egy ideig kerületi jegyző is volt. Reuss Sámuel régészként is dolgozott. Kutatott [[Felsőpokorágy|Kőjankóban]], ami egy látványos természeti képződmény, a Pokorágyi Dombság része. Az itt talált, kőlappal fedett, bronzkori urnás sírokat már a 19. század elején felfedezték és kutatták, Reuss Sámuel 1813-ban ásott ki belőlük többet.
 
1822-ben Nagyrőcén megalapította a Szlovák Könyvtárat. Jénai tanulmányai következtében széleskörű kutatásokat végzett az egyházi témakörön kívül a történelem, a régészet, a néprajz, a szlovák népmesék, az ásványtan, és a madártan területein is. Publikációi magyar, német és szlovák nyelven jelentek meg. A szlovákok őskori történelmét a népmesék segítségével próbálta megmagyarázni, amit Szlovákiában elsőként elemzett.
Három fiával, Gusztávval, Adolffal és Lajossal együtt ő kezdi meg a szlovák népmesék rendszeres gyűjtését, átdolgozza azokat és elméletileg is foglalkozik velük. Reuss Sámuel népmesékkel kapcsolatos kutatási eredményei csak több mint másfél évszázad múlva jelentek meg könyv formájában Szlovákiában. (Reuss Sámuel: ''Régi szlovák népmesék''. (Rozprávky starých Slovákov) Átírta és magyarázatokkal látta el Jana Pácalová. A rajzokat készítette David Ursiny. Tatran Kiadó. 2016. 2018. Szlovák nyelven.)
 
A forradalom után 1850. február 15-én az osztrák császári királyi kormány által, a Haynau-féle rendelettel Tisza-kerületi adminisztrátorrá nevezték ki, ezt a hivatalt haláláig betöltötte.
 
[[Fájl: Rimavská Sobota - Samuel Reuss-1.jpg|bélyegkép|270px|Reuss Sámuel bronz mellszobra. Készítette Anna Kisaková 2018-ban. Rimaszombat, Daxner téri emlékpark, amit 2006-ban alakítottak ki]]
[[Fájl: Hrob s náhrobníkom-Samuel Reuss.JPG |bélyegkép|270px| Reuss Sámuel és feleségének Schulek Rozáliának a sírja. [[Nagyrőce]]i sírkert. Sírkövét nemzeti kulturális emlékműnek nyilvánították.]]