„Humáravajh ibn Ahmad ibn Túlún” változatai közötti eltérés

A kezdeti harcokat leszámítva Humáravajh uralkodása békében telt, a fejedelem pedig luxusban tobzódott: hatalmas háremet tartott, bőkezűen támogatta a művészeket – köztük a kalifai kegyekből hosszú évtizedek után kiszorult agg költőt, [[Buhturi]]t –, a zenészeket, és sajátos érdeklődést fejezett ki a festészet és szobrászat iránt is. A kalifával összeházasított lánya, Harmatcsepp óriási hozományát számos forrás emlegeti bámulattal. Pompakedvelése (állítólag kétszer nem volt hajlandó ugyanarra a lóra ülni) hatalmas költségekkel járt együtt, ami a békeidőben is fenntartandó, hatalmas sereggel együtt (amit Humáravajh egy hozzá feltétlenül hű, [[Nílus-delta]] beduinjaiból toborzott elit testőrséggel bővített) uralkodása végére a [[dénár]] jelentős értékvesztéséhez és a kincstár kiürüléséhez vezetett. Humáravajh hatalma azonban még stabil maradt, amikor 896 elején a hárem nagyságát szexuális kicsapongásra felhasználó [[eunuch]]jai végeztek vele Damaszkuszban. A trónon két kiskorú fia is követte: [[Dzsajs ibn Humáravajh|Dzsajs]] egy éven belül megbukott, a hosszabban uralkodó [[Hárún ibn Humáravajh|Hárún]] alatt viszont megkezdődött a dinasztia hatalmának összeomlása.

 

 

*{{CitLib|cím= The Cambridge History of Egypt |alcím= Volume I. |közreműködők= főszerk. M. W. Daly, szerk. Carl F. Petry |kiadás= |hely= Cambridge |kiadó= Cambridge University Press |év= 1998 |fejezetszerző= Thierry Bianquis |fejezetcím= Autonomous Egypt from Ibn Tulun to Kafur, 868-969 |oldal= 86–119}}