„Saloninus” változatai közötti eltérés

John Bray <ref>{{cite book |last=Bray|first=John|title=Gallienus: A study in reformist and sexual politics|year= 1997|publisher= Wakefield Press|location=Adelaide}}</ref> sejtése szerint nagyapjuk, [[Valerianus római császár|I. Valerianus]] ötlete volt, hogy II. Valerianushoz hasonlóan SalominustSalominus is cézár legyen. Így egyszerre Valerianus volt a legfelső vezető (augustus), a két cézár nagyapja, és a Licinius dinasztia alapítójaként ő gyakorolta a császári család tagjai felett a ''patria potestas''[http://www.britannica.com/EBchecked/topic/446579/patria-potestas] jogát. Bray szerint Valerianus motivációja az lehetett, hogy biztosítsa az öröklést, és egy tartós uralkodói családot hozzon létre. Nem tudjuk, Valentinus hogyan képzelte el azt, hogy unokája hogy jön ki GakllíciaGalícia éppen aktuális kormányzóival és katonai parancsnokaival. Nincs semmi jele annak, hogy gondolt volna ilyenre, mint korábban [[Diocletianus]], aki harminc évvel később megalkotta a [[tetrarchia|tetrarchiát]]. Silvanus azonban biztosan tapasztalt katona és adminisztrátor volt, aki felkeltette magára a figyelmet, mikor Saloninus pártfogójaként lényegében ő irányította Galliát. Erre utaltak azok a körülmények is, melyeknek a hatására [[Postumus]] római usurperrel<!--Szerintem ez trónbitorló akart lenni--> közösen távoznia kellett.

Alig két évvel később halt meg, amikor a rajnai légiók parancsnoka, Postumus, a későbbi [[Postumus gall császár]] [[Köln|Colonia Agrippina]] (a mai Köln) városát elfoglalta és őt ott gyámjával együtt megölette. 260-ban (valószínűleg júliusban) Silvanus (minden bizonnyal Saloninus nevében) felszólította Postumust, hogy a Germániában zsákmányolt értékek egy részét adja át neki. Ekkor tért haza a csapata azután, hogy Galíciát sikeresen kifosztotta. Postumus azonban fenyegetőleg lépett fel emiattamiatt, hogy bebiztosítsa a távol lévő császárt megillető jogokat, aki látvalevőleg sikertelen volt Gallia megvédésében.