„Vittorio De Sica” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: Felhasznált irodalom és Felhasznált források szakaszcímek cseréje erre: Források (WP:BÜ#Források) |
→Átmeneti alkotások: korr |
||
60. sor:
==== Átmeneti alkotások ====
[[Fájl:Jjjones telegramma.jpg|balra|bélyegkép|250px|[[Roma Termini (film)|Roma Termini]]]]
''A sorompók lezárulnak''kal De Sica művészete, s vele a neorealizmus a csúcsra ért. Az irányzat ettől kezdve mindinkább időszerűtlenné vált, melyet a legjelentősebb rendezők meghaladni próbáltak, főleg a lélekábrázolás irányában, mások inkább felhígítani akartak (az ún. „rózsaszínű neorealizmus”). A neorealizmus korszerűtlenné válásában a társadalmi fejlődés játszotta a legfontosabb szerepet, hiszen az az óriási nyomor és nincstelenség, amely a neorealista filmek fő témáját jelentette, az [[1950-es évek|'50-es években]] már igencsak eltűnőben volt. De Sica és Zavattini is érezték a változtatás szükségességét, ám még nem találták meg új hangjukat. Újabb filmjük, a ''[[Roma Termini (film)|Roma Termini]]'' ([[1953]]) amerikai pénzből készült, két hollywoodi sztár, [[Jennifer Jones (színművész)|Jennifer Jones]] és [[Montgomery Clift]] főszereplésével. A [[új hullám (film)|francia új hullámot]] (lásd [[Agnès Varda]] ''[[Cléo 5-től 7-ig]]'' című [[1962]]-es filmjét) jócskán megelőzve De Sica alkotása azzal okozott meglepetést, hogy a vetítési idő és a film cselekményének ideje megegyezett. A történet lényegében egy Róma főpályaudvarán játszódó melodráma, háttérben apró életképekkel a helyszín mindennapjairól. A kritikusok szóvá tették, hogy talán [[Truman Capote]] forgatókönyvírói közbeavatkozása miatt a cselekményből kimaradtak az eredeti, Zavattini-féle elképzelések, melyek a főszereplő szerelmesek története mögé valós társadalmi problémákat rajzoltak volna. Véleményük szerint a ''Roma Termini'' tulajdonképpen üzlet és művészet konfrontációja, s innentől kezdve a De Sica-alkotásokat lényegében aszerint ítélték meg, hogy bennük a művész melyik oldalnak tett nagyobb engedményeket.
A ''[[Nápoly aranya]]'' (1954) De Sica szándéka szerint ízig-vérig neorealista alkotás lett volna, egy város portréja. Elképzelését azonban nem sikerült maradéktalanul megvalósítania, mert a két producer, [[Carlo Ponti]] és [[Dino De Laurentiis]] közbeavatkoztak, s megváltoztatták a filmet alkotó epizódok sorrendjét, illetve volt olyan történet, amit ki is hagytak. Nem mellékesen a film két főszerepét a producerek feleségei, [[Sophia Loren]] és [[Silvana Mangano]] játszották, egyformán ragyogó alakítást nyújtva. Partnereik: Totò, [[Eduardo De Filippo]], [[Paolo Stoppa]] és maga De Sica. ''A tető'' ([[1956]]) című munkájával Vittorio újabb kísérletet tett arra, hogy visszatérjen a neorealista törekvésekhez. A fiatal pár története, akik egyetlen éjszaka alatt eszkábálnak maguknak valami kalyibát, mert a törvény szerint az ilyen épületeket nem lehet lebontani, az '50-es évek közepén mind témájában, mind kifejezőeszközeiben túlhaladottnak tűnt.
95. sor:
* [[1951]] [[Csoda Milánóban]] (Miracolo a Milano)
* [[1952]] [[A sorompók lezárulnak]] (Umberto D.)
* [[1953]] [[Roma Termini (film)|Roma Termini]] (Stazione Termini)
* [[1953]] Egy nap a parkban (Villa Borghese)
* [[1954]] [[Nápoly aranya]] (L’Oro di Napoli)
102. sor:
* [[1960]] [[Egy asszony meg a lánya]] (La Ciociara)
* [[1961]] Az utolsó ítélet (Il Giudizio universale)
* [[1962]] [[Altona foglyai (film)|Altona foglyai]] (I Sequestrati di Altona)
* [[1962]] [[Boccaccio '70]] (a ''A főnyeremény'' című epizód)
* [[1963]] [[Tegnap, ma, holnap]] (Ieri, oggi, domani)
| |||