„Parthenopéi Köztársaság” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: Felhasznált irodalom és Felhasznált források szakaszcímek cseréje erre: Források (WP:BÜ#Források) |
a egyértelműsítés, replaced: → [[Palermo (Olaszország)| (4) [[Wikipédia:AutoWikiBrowser|AWB |
||
31. sor:
[[1796]]-ban [[I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király|IV. Ferdinánd király]] ugyan békét kötött a [[Francia Köztársaság]]gal, de [[1798]]-ban [[Habsburg–Lotaringiai Mária Karolina Lujza főhercegnő|Mária Karolina királyné]], látva [[Horatio Nelson|Nelson]] győzelmét a [[nílusi csata|nílusi csatában]] és alapozva [[Bonaparte József|Bonaparte tábornok]] távollétére, meggyőzte férjét, hogy hadat üzenjen a franciáknak. Nelson admirális [[1798]]-ban érkezett [[Nápoly]]ba, ahol nagy lelkesedéssel fogadták. A [[nápoly]]iaknak egy {{szám|70000}} emberből álló hadsereget sikerült verbuválniuk az osztrák [[Karl Mack von Leiberich|Karl von Mack]] tábornok vezetése alatt. A hadsereg október 29-én sikeresen elfoglalta [[Róma|Rómát]] és visszaállította a [[Pápai Állam]]ot. Egy sikeres francia ellentámadás során viszont seregei visszavonulásra kényszerültek.
A király visszasietett [[Nápoly]]ba és annak ellenére, hogy város lakosságának legnagyobb részét kitevő ''lazzarik'' (szegény réteg) királypárti volt és bármikor a király védelmére siettek volna, Nelson hajóján [[Palermo (Olaszország)|Palermóba]] menekítette udvarát. A város irányítását Francesco Pignatelli Strongoli herceg vette át.
A tanácstalan és vezér nélkül maradt ''lazzarik'' számos, a köztársaság eszméivel szimpatizáló személyt lemészároltak. A nemesosztály és a tanult réteget viszont, látva, hogy királyuk cserbenhagyta őket, elkezdtek egy francia segítséggel felállítandó köztársaságot szervezni az anarchia elkerülése végett. [[1799]]. [[január 12.|január 12-én]] Pignatelli feladta a várost [[Jean Étienne Championnet]] francia tábornoknak. A hír hallatán a ''lazzarik'' fellázadtak, s noha nem voltak kellően felfegyverezve, hősiesen ellenálltak. Közben a nápolyi jakobinus párt is fellázadt, aminek következtében kitört a polgárháború. 1799. január 20-án a köztársaság-pártiaknak sikerült elfoglalni a [[Sant’Elmo erőd|Castel Sant’Elmo]] erődöt, így megnyílt a kapu a francia seregek nápolyi bevonulása előtt. A harcoknak 8000 városlakó és 1000 francia katona esett áldozatául.
38. sor:
A Parthenopéi Köztársaságot 1799. január 23-án kiáltották ki hivatalosan. Az új államalakulatnak nem volt saját vezetése, saját rendfenntartó erői és teljes mértékben a francia hadseregnek volt alárendelve, amely vissza is élt helyzetével: gyakoriak voltak a fosztogatások és a nemi erőszak. A köztársaság vezetői magas rangú, iskolázott emberek voltak a társadalom magasabb rétegeiből, akiknek gyakorlati ismereteik hiányoztak a ország vezetését illetően, ugyanakkor nem ismerték az alacsonyabb rétegek életkörülményeit. A vezetés hamarosan pénzügyi nehézségekbe is ütközött, elsősorban Championnet sorozatos követelései miatt.
Eközben [[Palermo (Olaszország)|Palermóban]] [[Fabrizio Ruffo]] [[bíboros|kardinális]] megszervezte az ellenforradalmat. Hadserege az ''Esercito Cristiano della Santa Fede'' (a Szent Hit Keresztény Hadserege) elsősorban útonállókból, elítéltekből, parasztokból és dezertőr katonákból állt. A hadseregnek elváráson felüli sikerei voltak, végigvonultak a Köztársaság területén fosztogatva és mészárolva. Egy angol századnak sikerült elfoglalnia [[Procida]] szigetét, de néhány kisebb összecsapás után a [[nápoly]]i flottával visszahívták őket [[Palermo (Olaszország)|Palermóba]], miután oda várták az egyesített spanyol és francia flottát.
Ruffo hadserege, orosz és török hadihajók támogatásával [[Nápoly]] ellen indult. A francia seregek visszavonultak, így a gyenge nápolyi hadsereget könnyen le tudták győzni. Csak [[Nápoly]] és [[Pescara]] városok álltak ellen.
47. sor:
== Következményei ==
1799. július 8-án a király visszatért [[Palermo (Olaszország)|Palermóból]] és elindította a felkelők elleni bírósági eljárásokat: 99 személyt halálraítéltek, több mint 500 személyt bebörtönöztek és több, mint 350 személyt száműztek.
== Kapcsolódó lapok ==
| |||