„Farkas Árpád (író)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Díjai, kitüntetései: forráslink hozzáadása |
→Munkássága: jav |
||
38. sor:
Szedd össze magad, indulj. Kezed ügyében minden: a táj, a bot meg ez a mitikus keleti szél. Legfennebb megcsusszansz még egyszer a szakadékok széleinél.}} A táj, a szülőföld, a székely népélet és néphagyomány elkötelező erővel hatnak írásaira, de felül tud emelkedni az etnográfiai külsőségeken, a regionalizmuson („Mifelénk a suvadásos dombok / a férfiakban éjjel mélyre szállnak”).
[[Image:Farkas Árpád (2004).jpg|thumb|right|200px|2004-ben<br><small>(Hlavathy Károly felvétele)</small>]]
Kérlelhetetlen tisztaságigénye ''(Cipőfűzőárus, Jó férfiak)'' második kötetében, a ''Jegenyekör''ben (Kolozsvár, 1971) már jelentős valóságismerettel társul, megőrzött eszményeit a megvalósítás lehetőségével szembesíti. Nemzedékéből ő vállalja a legkövetkezetesebben a nemzetiségi költő szerepét, földközelben, de mítosztalanul, megismerve „Európa kivilágított ablakai”-t is. Irodalmi igényű publicisztikája (főképp ''[[A Hét (folyóirat,
[[Beke György|Beke Györggyel]], [[Fodor Sándor (író)|Fodor Sándorral]] és [[Kovács György (író)|Kovács Györggyel]] közös riportkönyvében (Bővizű patakok mentén, 1972) a költő prózában fogalmazza meg erkölcsi magatartás-elvét: "Én régóta úgy igyekszem szelídséggel bebútorozni magam, hogy gondjaim ne bántsák azokat, kik segíteni – helyzetüknél fogva – tehetetlenek, akiknek meg ehhez hivatalt adtak s hivatást, azokat – bántsák!" (Gyalogolni kell). Válogatásában jelent meg a ''Szeretni tehozzád szegődtem'' című antológia (200 magyar szerelmes vers, 1972); [[Ion Vinea]] ''Árnyékok malma'' című verseskötetének egyik fordítója (1976).
|