Főmenü megnyitása

Farkas Árpád (író)

(1944–) erdélyi magyar író

Farkas Árpád (Siménfalva, 1944. április 3. –) Kossuth-díjas erdélyi magyar író, költő, műfordító. A Magyar Művészeti Akadémia tagja (2005).

Farkas Árpád
2007-ben (Kaiser Ottó felvétele)
2007-ben
(Kaiser Ottó felvétele)
Élete
Született 1944. április 3. (75 éves)
Siménfalva
Szülei Farkas Albert
Farkas Irma
Házastársa Simó Erzsébet
Gyermekei Farkas Réka (1969)
Farkas Kinga (1973)
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) versek
Első műve Másnapos ének (1968)
Kitüntetései
Irodalmi díjai SZOT-díj (1989)
József Attila-díj (1993)
Balassi Bálint-emlékkard (2002)
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2005)
Magyarország Babérkoszorúja díj (2016)
Kossuth-díj (2018)
A Wikimédia Commons tartalmaz Farkas Árpád témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Középiskolai tanulmányait Székelyudvarhelyen végezte, majd a Babeș-Bolyai Egyetemen magyar szakos tanári oklevelet szerzett. Az 1960-as évek elején a Gaál Gábor Irodalmi Kör tagja Kolozsvárt. A napilapok és folyóiratok 1963 óta közlik verseit és irodalmi publicisztikáját. Tanári diplomája megszerzése után 1968-ig Vajnafalván tanított, 1968-tól Sepsiszentgyörgyön élt, 1971-ig újságíró a Megyei Tükörnél, 1971–1975 között az Igaz Szó irodalmi lap munkatársaként dolgozott. 1975–1989 között a lap félállású munkatársa volt. 1990-től a Látó című irodalmi lap szerkesztője volt, 1993-tól 2010-ig a Háromszék című napilap főszerkesztője.

MunkásságaSzerkesztés

 
Portréja az 1988-as Szép versek kötetben
(Kántor László felvétele)

Majdhogynem „rövidnadrágos víg kölyök”-ként fogadta be az irodalmi közvélemény, jóval bemutatkozó kötete, a Forrás második nemzedékének rangot adó Másnapos ének (1968) megjelenése előtt. Mestereit, József Attilát, Illyés Gyulát, a közvetlen példaképek közül Lászlóffy Aladárt és Kányádi Sándort még nem tagadhatná le, de már ekkor feltűnik rendkívüli képteremtő ereje, lírájának népköltészetre emlékeztető tárgyias egyszerűsége, tisztasága, emberközeli melege s ugyanakkor mívessége. Első verseinek alaphangját a feltétlen hit, bizalom adja önmaga, nemzedéke és a társadalom iránt; Így című ars poeticájában írja:

„ Szedd össze magad, indulj. Kezed ügyében minden: a táj, a bot meg ez a mitikus keleti szél. Legfennebb megcsusszansz még egyszer a szakadékok széleinél.”

A táj, a szülőföld, a székely népélet és néphagyomány elkötelező erővel hatnak írásaira, de felül tud emelkedni az etnográfiai külsőségeken, a regionalizmuson („Mifelénk a suvadásos dombok / a férfiakban éjjel mélyre szállnak”).

Kérlelhetetlen tisztaságigénye (Cipőfűzőárus, Jó férfiak) második kötetében, a Jegenyekörben (Kolozsvár, 1971) már jelentős valóságismerettel társul, megőrzött eszményeit a megvalósítás lehetőségével szembesíti. Nemzedékéből ő vállalja a legkövetkezetesebben a nemzetiségi költő szerepét, földközelben, de mítosztalanul, megismerve „Európa kivilágított ablakai”-t is. Irodalmi igényű publicisztikája (főképp A Hét és az Igaz Szó hasábjain) ugyanerről tanúskodik. Legjobb verseiben plebejus valóságszemlélete és határozott történelmi érzéke formateremtő erővé válik; a puritán leírásokból kihull minden fölösleges cifrázat, a realista képsor pszichológiai dimenziót nyer, gondolatilag kiteljesedik, mint például kiemelkedően szép prózaversében, a Mikor az öregemberek mosakodnak kezdetűben: „úgy mosakodnak az öregemberek, mintha háromnegyed század szennyét kellene magukról lemosniuk, mint akik mindig tisztán szerettek volna élni, friss törülközés utáni hangulatban”. A Jó férfiak igazságkereső ifjú poétája már átérzi az idősebbek átélte mély tragikumot, s hivalkodásmentes emlékművet állít a sokféle kísértéssel megkísértett, tisztaságra vágyó embernek. Alagutak a hóban című újabb verskötetét (1979) elégikus hangulat lengi be, s elődök példáját, kortársak útját kíséri végig, magyarázatot, megoldást keresve egy átmeneti kor dilemmáira.

Beke Györggyel, Fodor Sándorral és Kovács Györggyel közös riportkönyvében (Bővizű patakok mentén, 1972) a költő prózában fogalmazza meg erkölcsi magatartás-elvét: "Én régóta úgy igyekszem szelídséggel bebútorozni magam, hogy gondjaim ne bántsák azokat, kik segíteni – helyzetüknél fogva – tehetetlenek, akiknek meg ehhez hivatalt adtak s hivatást, azokat – bántsák!" (Gyalogolni kell). Válogatásában jelent meg a Szeretni tehozzád szegődtem című antológia (200 magyar szerelmes vers, 1972); Ion Vinea Árnyékok malma című verseskötetének egyik fordítója (1976).

Avaron című versét megzenésítette Csutak István (Művelődés 1978/1).

MűveiSzerkesztés

  • Másnapos ének. Versek; Irodalmi Kiadó, Bukarest, 1968
  • Jegenyekör. Versek; Dacia, Kolozsvár, 1971
  • Bővízű patakok mentén (riportkönyv); Beke Györggyel, Fodor Sándorral és Kovács Györggyel); Kriterion, Bukarest, 1972
  • Alagutak a hóban. Versek; Kriterion, Bukarest, 1979
  • Asszonyidő. Publicisztikai írások; Kriterion, Bukarest, 1983
  • A befalazott szószék; Magvető, Budapest, 1985
  • A szivárgásban. Versek; Püski, Bp., 1991
  • Bolhalakodalom, Pallas Akadémia, Csíkszereda, 1998, ISBN 9739287441
  • Erdélyi asszonyok. Versek, 1980-2000; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2000
  • Határátkelés; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2004
  • Ecce poeta! Farkas Árpáddal beszélget Benkei Ildikó; Kairosz, Bp., 2005 (Magyarnak lenni, 6.)
  • Válogatott versek; vál., szerk. Fekete Vince; Hargita, Csíkszereda, 2012 (Székely könyvtár) ISBN 9789737625434
  • Ostorzúgásban ének. Egybegyűjtött versek; Előretolt Helyőrség Íróakadémia–Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft., Bp., 2019

MűfordításaiSzerkesztés

  • Ion Bănuă: A Sátán könnye. Versek; ford. Csiki László, Farkas Árpád; Kriterion, Bukarest, 1983 (Román költők)
  • Ion Vinea: Árnyékok malma. Válogatott versek; ford. Farkas Árpád, Király László, utószó Mircea Vaida; Kriterion, Bukarest, 1976
  • Ana Blandiana: Valaki engem álmodik, 1985
  • Adrian Popescu Világ porán át, 1990
  • Marin Sorescu: Papírorkán, 1987

Díjai, kitüntetéseiSzerkesztés

Felhasznált forrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés