|
Az [[Oldenburg-ház|Oldenburg-dinasztia]] 1448-as színrelépése után Norvégia még inkább háttérbe szorult. 1502-ben Knut Alvsson a svédek példáját követve fellázadt a dán uralom ellen, de árulással elfogták és kivégezték. [[I. Gusztáv svéd király|Gustav Vasa]] 1520-ban kezdődő lázadásában, mely Svédország függetlenségéhez vezetett, a norvégok nem vettek részt.
== Dánia–Norvégia ==
Svédország 1523-ban kilépett a [[kalmari unióbólunió]]ból, ám a dán-norvég perszonálunió fennmaradt a következő háromszáz évben. [[I. Frigyes dán király|I. Frigyes]] király trónra jutása után óvatosan elkezdte bevezetni a lutheránus vallást,. ám aA norvégok tiltakozásáratiltakoztak -ez aholellen, lévén a viszonylag szegény országban a katolikus egyház volt az egyetlen nemzeti intézmény, és nemráadásul iskevésbé volt annyira korrupt, mint másutt. -A ígéretetkirály ezért tettmegígérte, hogy azoka norvégok megtarthatják vallásukat. 1529-ben mégisazonban megszegte ígéretét, mire a [[trondheim]]i érsek behívta a száműzetésbe kényszerített [[II. Keresztély dán király|II. Keresztély király]]t. Keresztélyt— őt azonban a dánok elfogták, és élete hátralevő részét őrizetben töltötte. A Frigyes halála utáni trónviszályban az érsek megpróbálkozott egymegpróbált katolikus ellenállási mozgalommozgalmat megszervezésévelszervezni, de nem talált elég támogatóratámogatót. [[III. Keresztély dán király|III. Keresztély]] győzelme után az érseket száműzték, és Norvégia pedig 1536-ban királyságból Dánia tartományává vált. 1537-ben végrehajtottákmegreformálták az egyház reformációjátegyházat, ingó vagyonát [[Koppenhága|Koppenhágába]] szállították, birtokainak 40 %-a pedig a király kezébe került. Az írott dokumentumok hivatalos nyelve a dán lett. Az államigazgatás a helyi főnemességtől átkerült a király hivatalnokainak kezébe került. 1572-ben kinevezték a norvég kormányzót, akihogy az Államtanács helyett vezettevezesse az országot. A nemesek további háttérbepozíciókat szorulását jelentettevesztettek, amikor az 1620-as évektől kezdve a hadsereg tisztjei professzionális katonák lettek a feudális rendszerben megszokott földbirtokosok helyett.
[[Fájl:Swedish_Empire_(1560-1815)_en2.png|190px|bélyegkép|Norvégia területi veszteségei a 17. században]] ▼A 17. század nagy része dán-svéd háborúkkal telt. Az 1611-13-as [[kalmari háború]]ban 8000 norvég parasztot soroztak be a dán hadseregbe. A háborút a dánok nyerték és a svédek feladták a Tysfjord és Varangerfjordra vonatkozó területi igényeiket. A [[harmincéves háború]]ban új katonaállítási rendszert vezettek be, az országot 6000 ''ledg''-re osztották, és valamennyi egy katonát adott a király seregébe. A harmincéves háborúban Dánia veszített és a svédek jelentős norvég területeket csatoltak el. A szintén elveszített [[Északi háború (1655–60)|második északi háború]] további területi veszteségekkel járt. 1661-ben bevezették az [[abszolút monarchia|abszolút monarchiát]], melyben a dán és norvég nemeseknek többé nem volt - azelőtt is jórészt formális - uralkodóválasztási joguk. Ezzel együtt új közigazgatási rendszert vezettek be, Norvégiát kormányzók által vezetett megyékre osztották fel. ▼
▲[[Fájl:Swedish_Empire_(1560-1815)_en2.png|190px|bélyegkép|Norvégia területi veszteségei a 17. században]]
A norvég népesség az 1500-as 150 ezerről 1800-ra 900 ezerre nőtt. A vesztes háborúk következményeképpen a király adósságai miatt kénytelen volt eladni birtokait, így a földtulajdonos parasztok aránya 20%-ról 50%-ra nőtt. A kis- és középbirtokosok földjeit kisbérlők vették ki, akik száma 1800-ban 48 ezer körül volt. A norvég adók igen alacsonyak voltak, általában a termés 4-10%-át kellett beszolgáltatniuk. 1736-ban új konfirmációs rendszert vezettek be, amely együtt járt az írni-olvasni tudás általános elterjedésével. ▼▲A 17. század nagy része dán-svéd háborúkkal telt. Az 1611-131611–13-as [[kalmari háború]]ban 8000 norvég parasztot soroztak be a dán hadseregbe. A háborút a dánok nyerték és, a svédek feladtáklemonadtak a [[Tysfjord ]] és Varangerfjordra[[Varangerfjord]] vonatkozóannektálásának területi igényeiketigényéről. A [[harmincéves háború]]ban új katonaállításikatonaállító rendszert vezettek be ,: az országot 6000 ''ledg''-re osztották, és valamennyimindegyiknek adnia kellett egy-egy katonát adott a király seregébe. A harmincéves háborúban Dánia veszített , és a svédek jelentős norvég területeket csatoltak el. AAz szinténugyancsak elveszítettelvesztett [[Északi háború (1655–60)|második északi háború]] további területi veszteségekkel járt. 1661-ben bevezették az [[abszolút monarchia|abszolút monarchiát]], melybenamelyben a dán és norvég nemeseknek többéelvesztették nemaz volturalkodóválasztás -— jórészt azelőtt is jórészt formális -— uralkodóválasztási jogukjogát. Ezzel együttAz új közigazgatási rendszert vezettek be,rendszerben Norvégiát kormányzók által vezetett megyékre osztották fel.
▲A norvég népesség az 1500-as 150 ezerről 1800-ra 900 ezerre nőtt. A vesztes háborúk következményeképpenkövetkezményeként aeladósodott király adósságai miatt kénytelen volt eladni birtokait, így a földtulajdonos parasztok aránya 20%-ról 50%-ra nőtt. A kis- és középbirtokosok földjeit kisbérlők vették ki, akik száma 1800-ban 48 ezer körül volt. A norvég adók igen alacsonyak voltak, általában a termés 4-10%-át kellett beszolgáltatniukbeszolgáltatni. 1736-ban új konfirmációs rendszert vezettek be, amely együtt járt az írni-olvasni tudás általános elterjedésével.
A 16. századtól kezdtek elterjedni a vízhajtottavíz hajtotta fűrészmalmok, amik lehetővé tették a hatalmas norvég erdőségek faanyagának kihasználását. Egy 1544-es szerződés alapján a következő 150 évben a hollandok szervezték meg a norvég faanyagkivitelt; [[Amszterdam]] norvég gerendákból épült. Ennek a századnak a közepére megtört a [[Hanza Szövetség-szövetség]] hatalma, és [[Bergen]] újra norvég uralom alá került. Sok norvég tengerész dolgozott ekkoriban más országok hajóin, az angol-holland[[angol–holland háborúkbanháborúk]]ban mindkét oldal hajónhajóin szolgáltak norvég matrózok. Az ország gazdaságánakbevételeinek jelentősmind jelentősebb részét tette kiadta a faanyagexport is,— amelybőla ezenholland és az angol hajókat megépítettékis jórészt norvég fából építették. A 17. században főleg az angol flottát látták el; a kivitel olyanaggasztó mértéket öltött,növekedése hogymiatt 1688-ban egy királyi rendelettel a kis fűrészüzemek nagy részét bezárták az erdők kipusztítását megelőzendő., Ennekés következtébenemiattn a 18. század közepére egy maréknyi nagykereskedő kezébenkezébe voltkerült az egész faipar. A 17. században a bányászat is fellendült,: [[Kongsberg]]ben ezüstöt, [[Røros]]ban rezet bányásztak. Fontos ága volt a gazdaságnak a halászat,; a 18. század közepétől fellendültlendült fel a sózott [[tőkehal]] exportja.
Ebben az időben a 14 ezres (aA 18. század közepén) a {{szám|14000}} lakosú [[Bergen]] volt az ország legnépesebb városa. Kétszer annyian laktak itt. mint Christianiában (későbba későbbi [[Oslo|Oslóban]]) és Trondheimben[[Trondheim]]ben együttvéveegyütt. A városi kiváltsággalkiváltságot rendelkezőélvező települések száma az 1660-as nyolcról 1800-raig huszonháromra nőtt. 1811-ben megalapították az [[Oslói egyetemetEgyetem]]et.
==Svéd-norvég unió==
| 