„Jacques Fromental Halévy” változatai közötti eltérés

Jacques Fromental Halévy 1799. május 27-én Párizsban született egy német származású [[Zsidó vallás|zsidó]] család gyermekeként. A kis Jacques zenei tehetségére korán felfigyeltek, már 10 éves korában a párizsi [[konzervatórium]] növendéke lett. 1812-től a kor egyik legnevesebb zeneszerzőjétől, [[Luigi Cherubini]]től tanult zeneszerzést. Már hallgató korában számos elismerést sikerült begyűjtenie: 1816-ban a ''Les Derniers Moment du Tasse'' című [[kantáta|kantátájával]], majd 1819-ben a ''Herminie'' című művével elnyerte az az évben kiírt pályázatot a [[Római-díj Díj]]ra, ennek köszönhetően lehetősége nyílt [[Itália|Itáliában]] tovább képeznie magát. Még 1819-ben felkérést kapott a Berry herceg meggyilkolásának emlékére készítendő gyászkantáta megírására.

Már 1816-ban segédoktató volt a konzervatóriumban, e feladatát Rómába való elutazásáig betöltötte. 1821-18221821–1822-ben Rómában tevékenykedett, a neves zeneszerző és karmester, [[Giuseppe Baini]] kurzusait látogatta rendszeresen. Nagy megtiszteltetésnek számított, hogy három [[canzonetta]] megkomponálására kapott lehetőséget a [[nápoly]]i San Carlo színház számára. Ekkor komponálta első színpadi műveit is, de ezek még inkább tanulmányok, gyakorlatok voltak és nem is kerültek bemutatásra. 1822-ben [[Bécs]]et útba ejtve utazott vissza a francia fővárosba. Bécsben nagy hatást tett rá a város pezsgő kulturális élete, találkozott [[Ludwig van Beethoven|Beethovennel]] is.

Cherubini javaslatára mutatták be [[Louis Ferdinánd Hérold]] általa befejezett operáját ''Ludovic'' címmel, aztán az 1835-ben színre vitt ''[[A zsidónő]]'' című operája meghozta neki a nemzetközi elismerést, amit a ''L’éclair'' című vígoperája tovább növelt. Még ez évben kitüntették a [[Francia BecsületrendKöztársaság Becsületrendje|Francia Becsületrenddel]]del, majd a következő évben felvették a [[Francia Művészeti Akadémia]] tagjai közé. Ezután tovább folytatta operakomponálási tevékenységét, de az egy ''Ciprus királynője'' kivételével már csak szerény sikereket ért el. Töretlen volt a tevékenysége a konzervatóriumban is, ahol időközben a zeneszerzés szak vezetője lett. Tanítványai között több későbbi neves zeneszerzőt találunk: [[Georges Bizet]], [[Charles Gounod]], [[Camille Saint-Saëns]] stb.. 1844-ben a Francia Akadémia alelnöke lett, majd emellett 1854-ben elnyerte az [[akadémia]] titkári posztját is. 1862-ben nizzai otthonában halt meg. utolsó színpadi műve már befejezetlen maradt. Unokaöccse Ludovic Halévy sikeres szövegkönyvíró volt.

[[Kategória:OperaszerzőkFrancia operaszerzők]]