„Végh Dezső (lapszerkesztő)” változatai közötti eltérés

21 évesen két év börtönt szabtak ki rá [[Antimilitarizmus|antimilitarista]] propagandamunka miatt. 1905-ben Nagyváradon belépett a szociáldemokraták pártjába, 2 év múlva pedig már a [[Batthyány Ervin]] által vezetett anarchista csoporthoz tartozott. [[Áchim Liker András]] lapjának, a ''Paraszt Újság''nak egyik szerkesztője volt, majd 1909-ben Erdélybe költözött, Kolozsvárra, ahol megismerkedett [[Kun Béla (népbiztos)|Kun Bélá]]val. 4 év múlva egy pacifista röpirata ''(Miért kell küzdeni a hadsereg ellen?)'' miatt, melyet álnéven írt, perbe fogták és félévnyi börtönt szabtak ki rá.

1914-ben a frontra küldték, ahonnan megszökött, és több mint két éven át illegalitásban élt, ez idő alatt szervezte az antimilitarista mozgalmat. 1917-ben lefogták, másfél év börtönt kapott, azonban katonai szolgálatra osztották, ekkor került kapcsolatba a [[forradalmi szocialisták]]kal, s az ellenük indított perben vádlott volt. Börtönbüntetésre ítélték, majd az [[őszirózsás forradalom]] idején kiszabadították. Novemberben már a [[KMP]] szervezésén munkálkodott, ezt követően 1919. februárjában [[Bihar vármegye|Bihar]], illetve [[Kolozs vármegye|Kolozs]] vármegyében szervezte a párt egyik lapját, a ''Nagyváradi Vörös Újság''ot. A [[Magyarországi Tanácsköztársaság|kommün]] idején a nagyváradi [[Direktóriumok (1919)|direktórium]] tagja volt, emellett pedig közreműködött a helyi igazságszolgáltatásban; a nagyváradi [[Forradalmi törvényszékek (1919)|forradalmi törvényszék]] vádbiztosa volt, s a bihari vörösezredben megalapította a ''Bihari Vörös Újság''ot is.

A bukás után 1920-ban lefogták, három év börtönt kapott. Miután kiengedték, elköltözött Debrecenbe, és a szociáldemokrata mozgalomban működött. 1933-34-ben ''A Mi Utunk'' címmel periodikát adott ki, mely az illegálisan működő KMP egyik szócsöve lett. Emiatt ismét elítélték, rendőri felügyelet alá került. A [[második világháború]] után alapítója volt a debreceni MKP-nek, s a Debreceni Nemzeti Bizottságnak is tagja lett, továbbá az [[Ideiglenes Nemzetgyűlés]]be is képviselőnek küldték. 1945 márciusától fogva két éven át Debrecen alpolgármestereként működött, majd nyugdíjba vonult, ám tanácstagként megmaradt haláláig.

* ''Hajdú-Bihar megye és Debrecen munkásmozgalmának története''. Tanulmányok. Debrecen, 1970.