„T–64” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés Haladó mobilszerkesztés |
|||
27. sor:
== Kialakítása<ref>http://btvt.info/3attackdefensemobility/432armor_eng.htm</ref><ref name=":0">http://www.t-64.de/varianten.htm</ref> ==
A jármű a [[T-54]] tervezőjének,
[[Fájl:Object 430 in Patriot park.jpg|balra|bélyegkép|Object 430, a korai T-64-re is jellemző homlokpáncéllal]]
Az '''Object 432''' (1959-1962) már [[D-68|115 mm-es D-68]] löveggel készült amihez egy komplex hidroelektromos töltőt terveztek. Ez a toronygyűrű alatt körben lelógatott 26 db L alakú tárolókból állt, amiket az ágyú alatt lévő kar a lövegig emelt, majd egy lánc-mechanizmus a lövegbe tolta az osztott lőszert, melynek harci feje az L alján volt, hüvelye pedig függőlegesen. A boxermotort is tovább fejlesztették és a
[[Fájl:5TDF engine in the T-64BV engine compartment (1).jpg|bélyegkép|5TDF motor]]
A jármű jellegzetessége, amit az azt követő járművek ([[T–72|T-72]], [[T–80|T-80]], [[T–90|T-90]]) is megörököltek: A vezető két oldalán található nagy üzemanyagtartályok, amik színén fokozzák a védettséget (10 cm
'''T-64 (1966):''' első széria páncélzata igen masszív, a torony 50-60 cm vastag öntött páncéljába pedig 325-224 mm vastag alumínium betét került, csökkentve a tömeget. Mivel az alumínium körülbelül 2,7x könnyebb az acélnál, de relatíve jó tenziós szilárdsággal rendelkezik nagyjából 10% súlymegtakarítást értek el azonos védettség mellett. A torony 400 mm acél tömegének megfelelő keresztmetszeten 420 mm kinetikus és 450 mm kumulatív lövedékek elleni relatív védelmet ért el. A test főpáncélja is komplex, a 80 mm vastag külső és 20 mm-es belső, 68°-ban döntött páncél lemezek között két összesen 105 mm vastag üvegszálas poliuretán került. Ezzel a jármű frontális védettsége megközelítőleg kinetikus lövedékkel szemben 400 mm, a kumulatív fegyverek ellen 500 mm vastag függőleges hengerelt acélpáncéllal egyenértékű védelemmel rendelkezett. Azonban fontos kiemelni, hogy a lövegpajzs, a vezető búvónyílása előtti rész, és a jármű elejének alsó 30%-a, az oldalsó és hátsó részek lényegileg a T-62 védettségét tartotta meg. 1285 készült e verzióból 1969-ig.
37. sor:
Mivel a jármű megbízhatósága csapnivaló volt [[1968]]–[[1969]]-ben többféle módosított T–64-gyel végeztek teszteket. Kipróbálták a harckocsit a V–45 típusú [[Dízelmotor|dízelmotorral]], a [[Harkov|harkovi]] Morozov Tervezőirodában kifejlesztett új hűtőberendezéssel, valamint más példányokat a V–45 dízelmotorral, azonban a teknő rendszeresen megrepedt, ellenben ez alapján készült el a T-72 motortere. Változtattak tehát a motor turbófeltöltőjén és a töltő elektronikai részein, az összehasonlító tesztek a változtatásokkal a T–64 megbízhatóságának javulását mutatták.
[[Fájl:Т-64. Энергодар (cropped).jpg|bélyegkép|T-64A, már egyszerűsített homlokpáncéllal.]]
'''T-64A:''' Még el sem készült az első T-64 máris továbbfejlesztették azt a szovjet vegyipar eredményei szerint és az új 125 mm űrméretű ágyút felhasználva. A '''T-64A''' teknőpáncéljában a poliuretán vastagságát 14 cm-re növelték, a belső lemezét 40-re. A torony vastagsága 450-470 mm-re csökkent, mert a lényegesen vékonyabb alumínium rétgebe kerámia betétek kerültek. Természetesen itt nem a "hétköznapi" kerámia csempékre kell gondolni, hanem mesterségesen előállított a (Zafírral rokon) korund kristályokból álló golyóra, amelyek 95%-os vegytisztasággal hatalmas nyomáson és hőmérsékleten lettek növesztve. A golyókat úgy helyezték el több sorban, hogy minden behatoló lövedék legalább két golyón haladjon át
[[Fájl:T-64 UDS.jpg|bélyegkép|T-64 múzeumban]]
A jármű tűzvezetéséről a TPD-2-49 optikai távcső (egyben [[sztereoszkopikus távmérő]]) és a TPN-1-49-23 éjszakai fénysokszorozós optika gondoskodott a 2E26 giroszkópikus stabilizátor segítségével, amely lényegesen pontosabb volt, mint a T-62 és T-55 stabilizátora. A pontos célzást az analóg tűzvezető számítógép segítette, a töltőbe immár csak 25 lőszer fért. A T-72-vel szemben nagy előnye a T64-A járműnek, hogy a parancsnoki kupolára szerelt 12,
A T-64 gyártásában két évvel később néhány változtatást eszközöltek, Egyszerűbb lett a torony öntvénye, a testről elhagyták a frontpáncél ék alakú levágásait , bár ez minimálisan növelte a jármű tömegét a gyártást olcsóbbá és gyorsabbá tette, ezzel a jármű bizonyos szögekből fotózva megkülönböztethetetlen lett a korai T-72-től.
'''
[[Fájl:Т-64БВ 1.jpg|bélyegkép|T-64BV]]
Némileg egyszerűsített kivitelű változat a T-64B1, amely nem rendelkezik rakétavezérlővel, de a lőszerkészlete 37 db (ebből 25 a töltőautomatikában) 125 mm-es gránát és 2000 géppuskalőszer volt. A T-64BV az összes átalakított 6TDF motorral, az új optikákkal és számítógéppel, valamint Kontakt-1 robbanó-reaktív páncélzattal ellátott jármű megnevezése. A megközelítőleg
==Típusváltozatok<ref name=":0" />==
| |||